‘Cikkek’ kategória archívum

Tájidentitás-erősítés egy nemzetközi tájrevitalizációs ötletpályázat keretében

17:16

Jákli Eszter, Mandel Mónika

(Korábbi, 41. számunk tartalmából.)

A kulturálisan homogenizálódó világban egyre fontosabbá válik a táj szerepe, hiszen – a globalizációval szemben helyspecifikus – természeti és kulturális örökségünk, emberi tevékenységünk lenyomatának őrzője, ezzel az egyén és a közösség identitásának meghatározó eleme.

A tájhoz való kötődés pszichológiai fejlődésünk alapja, s minden egyén, minden kultúra életének szerves része, ezzel együtt fontos szerepe van a tájkarakter kialakításában is, hiszen azt „a tájkép mellett a történelmileg kialakult tajszerkezet, valamint az adott tajhoz kötődő érzelmek és hagyományok együttesen határozzák meg.”

A tájidentitás különböző szintjeit különböztethetjük meg. A legszubjektívebb az egyéni tájidentitás, mely a környezetünk bizonyos elemeihez való érzelmi kötődésből fakad. A kisközösségi tájidentitás már egy tágabb területhez köthető, amikor a közösség azonosul az adott tájjal. A régiós és nemzeti identitást főként a közös történelmi múlt és a hasonló természeti környezet határozza meg, ezen felül beszélhetünk európai identitásról is. Az azonos tájidentitás – bármely szinten – közösségépítő hatással is bír, fontos közösség-összetartó erő.

Ezeken túl az erős tájidentitás segíti a települések és térségek fejlődését. Ezt az összefüggést az Európai Unió is felismerte: az Európai Táj Egyezményben kimondják, hogy „a táj hozzájárul a helyi kultúra formálásához és alapvető tényezője Európa természeti és kulturális örökségének. Elősegíti az emberi jólétet és az európai identitástudat erősítését.”

Mindezekből látható, hogy egy táj revitalizálásának, új életre keltésének rendkívül fontos eleme a közösség táji kötődésének, tájidentitásának megerősítése, hiszen mind a természeti-kulturális, mind a gazdasági-társadalmi értelemben vett megújulás csak a tájhoz valódi érzelmekkel kötődő helyi közösség bevonásával és aktivizálásával érhető el.

Módszer és a programsorozat bemutatása

A tájidentitás megerősítésének lehetőségeit az Európa Kulturális Fővárosa Pilsen 2015 program keretén belül meghirdetett Recovering Landscape and Place Vyškovice-Wischkowitz című nemzetközi ötletpályázat és több lépcsős programsorozat tanulságain mutatom be, melyben a pályázat 2. fordulójáig jutottunk.

A programsorozat célja a Szudétavidék megújítására irányuló javaslatok összegyűjtése volt, egy mára elnéptelenedett település, Výškovice és környezetének modellterületén értelmezve.

Výškovice egykori központja

Výškovice egykori központja
(fotó: Mandel Mónika)

A cél a ma itt látható táj újraértelmezése, szó szerinti fordításban „meggyógyítása” volt. A pályázók feladata volt, hogy keressék és találják meg a kapcsolatot a hely identitásával, a lakossággal, a hely szellemével, és oldják fel a ma látható táj mögött húzódó mély történelmi problémákat.

2014 júliusában került megrendezésre az egyhetes workshop, melyre az elkészített ötlettervek alapján 5 pályázó csapat kapott meghívást. A műhelymunkát helyi kötődésű, illetve nemzetközi, interdiszciplináris szakértőgárda koordinálta. A terepbejárásokon és kisebb rendezvényeken való részvétel során a helyiekkel való találkozásra is lehetőség nyílt, ezáltal a helyi közösség életébe is bepillantást nyerhettünk.

(tovább…)

Gondoskodó helyi értékvédelem települési jó példái

23:16

Máté Klaudia

(Korábbi, 40. számunk tartalmából.)

Napjainkban egyre nagyobb figyelem irányul táji (beleértve a települési), kulturális és természeti értékeink ápolására, megőrzésére. A sikeres és harmonikus fejlesztések nem valósulhatnak meg örökségünk integrálása nélkül. A vidéki térségekben zajló, hagyományőrzésre irányuló folyamatok nem kizárólag az értékek védelmének célját szolgálják, identitást erősítő, közösségformáló erejük hosszú távon is érezhető. A táj és település folyamatos fejlődésének tükrében azonban jogosan vetődhet fel a kérdés, mi számít értéknek, hagyománynak, örökségnek? A meghatározást követően újabb és újabb kérdésekkel találhatjuk szemben magunkat az értékekkel kapcsolatban: hogyan, kivel és kinek védjük? A felsorolt értéktípusok védelmét különböző szinteken kell megvalósítani. Más eljárást kíván egy nemzetközi szinten számon tartott világörökségi terület, egy nemzeti szempontból is jelentős hungarikum és egy helyi jelentőségű védett fasor védelme. Jelen cikk a helyi szintű értékek védelmét célzó közösségi kezdeményezések jelentőségét és néhány jó példát mutat be. Az ország különböző területein különböző módszereket követve adtak válasz ezekre a kérdésekre. A folyamat nincs kőbe vésve, a cél viszont mindenhol ugyanaz: értékvédelem a közösséggel, a közösségért.

A hagyományos ökológiai tudás jelentősége

A tájban megjelenő értékek védelmével együtt figyelmet kell fordítani a tájhoz kötődő szellemi, kulturális értékek, mint például a tájban élő emberek, közösségek ökológiai tudásának, a hagyományos ökológiai tudásnak a megőrzésére is. A hagyományos ökológiai tudás összegzése mindannak a tudásnak, gyakorlatnak és hitnek, ami generációkon át ível a kultúra által és annak ismeretéről szól, milyen a kapcsolat az egyes élőlények között és ezek hogyan viszonyulnak a környezetükhöz. A hagyományos ökológiai tudás az ismeret egy olyan formája, ami dinamikus, tapasztalatokra épülő és alkalmazkodik a változásokhoz. A hagyományos ökológiai tudás nem más, mint az a több évtizedes személyes természeti, gazdálkodói tapasztalaton alapuló, de évszázados közösségi tudáselemeket is őrző, a társadalmi élet rítusaihoz is kötődő tudás. A helyi hagyományos ökológiai tudás hozzájárul a tájak védelméhez és lehetővé teszi a fenntartható tájgazdálkodás megismerését, mivel olyan elvekre és technikákra alapoz, amelyek segítségével meg lehet fogalmazni a kezelési feladatokat. Ehhez a helyi emberek tudása, a hagyományos eszköz- és tájhasználati módok és a hozzájuk kapcsolt, kulturálisan beágyazott és helyileg adaptált ökológiai tudás adhatja meg az alapot.

(tovább…)

Landscape management as a local tool for landscape protection

22:39

ILLYÉS Zsuzsanna

(From previous issue No.40)

By the early XXI. century, our understanding of landscape has extended past the mere grasp of uniqueness, natural and cultural values and attractiveness, and now includes knowledge about vegetation, spatial structure – both constantly changing in space, time and quality – and ecological functions. As a result, the functions of landscape protection have also become more extensive and complex – today, we consider landscape to be an entity with its own identity and history, that might be damaged in several ways, but can also be developed. Spatial planning and the protection of heritage and landscape have created a system of support and protection for restricting landscape use both legally and spatially. However, within the system, there is a lack of local professionals (both as a profession and as executive employees) who can apply the knowledge, understand the framework and are able to execute plans. The landscape management programme to be launched by SzIU will focus on the following landscape protection issues:

  • Protection of the ecological state of landscapes
  • Protection of cultural heritage
  • Sustaining traditional and traditionally innovative farming
  • Improving the population retention and urban environment in landscapes
  • Rehabilitation of landscapes, mitigation of disturbing or destructive processes

Landscape managers can and will be local professionals in charge of landscape and heritage protection issues, utilizing their knowledge of landscape, culture, farming and communities. Landscape is the „product” of local communities, therefore understanding and managing processes in local communities, as well as dissemination of information about the landscape, will be a major part of the training programme.

/read the full post in issue No.40/

A mátyásföldi nyaralótelep – egy értékeket rejtő városi tájegyüttes

21:46

Bechtold Ágnes

(Korábbi, 39. számunk tartalmából.)

Az egykori mátyásföldi nyaralótelep egy 19. század végéről ránk maradt ékszerdoboz Budapest XVI. kerületében. Sorsát 2008 óta követem, és – bár előremutató változásokat is látok – sajnos sok még a tennivaló, hogy a telep, ez a sajátos városi táj, elnyerje méltó helyét a szakmai megítélésben és a civil szférában egyaránt. Segítse ezt a folyamatot jelen írás.

A vendéglő

A vendéglő
(képeslap a kertvárosi helytörténeti gyűjteményből)

(tovább…)

Adalékok a történeti városközpontok témájához Eger példáján

23:49

Körmendy Imre

(Korábbi, 39. számunk tartalmából.)

Eger az első magyar város, ahol a városmegújítás nemcsak egyes épületeket érintett a ’60-as évek második felétől, hanem egész tömböket is: közös belső zöldfelületeket alakítottak ki, közösségi létesítményeket hoztak létre, új közterekkel gazdagították a Belvárost. Élen járt a város abban is, hogy a ’80-as évek elején olyan gyalogosövezetet alakított ki a központban, ami nem egy-egy utcát vagy teret tett gyalogoselsőbbségűvé, hanem utcák és terek egész hálózatát.

Az elmúlt években sorra került a korábbi elképzelések felülvizsgálata, s jelenleg zajlik a történelmi központ „funkcióbővítő fejlesztése”, rekonstrukciója. 2012 őszétől 25 fejlesztési elemből álló akció zajlik a megyeszékhelyen. A piac mellett parkolóház épült, megújult a Dobó tér és számos más közterület, a patak medrében kerékpárút készült. Középületek újultak meg: van, amelyiknek a homlokzata, van, aminek részleges felújítása történt meg.

Aktuális tehát, hogy foglalkozzunk mindennek a hátterével, magával a történeti városmaggal, a település középkori eredetű magjával. A történelmet nem ajánlatos átírni, de az emlékek értékelése időről időre újra szükségessé válik egyrészt az újabb kutatások tükrében, másrészt a szemléletünk változásában.

Történelmi értékeink felfedezésének és értékelésének is megvan a maga története. Az egyedi, különleges épületekre és épületegyüttesekre fordított figyelem fokozatosan a befoglaló „keretre” is kiterjedt, s az előző századfordulón az utcák-terek művészete felfedezése is megtörtént. Várostörténeti értékeink felfedezése, értékelése és megőrzése szempontjából is jelentős változást eredményezett a „Nagy Háború” elvesztése, mert az ország területének kétharmadával együtt határainkon kívülre kerültek a nagy múltú, a török uralmát el nem szenvedett városaink. A Fővárosi Statisztikai Hivatal által kiadott Városi Szemlében megjelent írásában a városrendezés és a közművesítés összefüggéseiről is szóló mű szerzője „siratja” a városi kultúrával rendelkező, elvesztett településein ket. Ez a tragédia ébresztette rá az értelmiséget, hogy jobban szemügyre vegye itthoni értékeinket. E folyamat a II. világháború pusztításait követően tovább folytatódott, s sok helyen a romok alól kerültek elő az elfeledett régi épületek, vagy a későbbi korokban átalakított épületek megannyi régebbi részlete. A háborús és egyéb veszteségek miatt a védett épületek megítélésében is változott a szemlélet: ami korábban nem tűnt pótolhatatlan értéknek, az azzá vált.

(tovább…)

Zoo design – mikro-tájak és biodiverzitás

19:05

Fekete Orsolya

(Korábbi, 38. számunk tartalmából.)

Állatkertek tervezése során elsősorban élőhelyet tervezünk az állatoknak, mely higiénikus, biztonságos, komfortos és változatos; ugyanakkor egy intézménykertet is, egy bejárható rekreációs térrendszert a látogatók számára, mely harmonikus, informatív környezetben megélhető élményeket nyújt. Mindemellett az állatkert egy természetmegőrzési központ is, mely tudományos és ökológiai célkitűzéseknek megfelelően, a fenntarthatóság jegyében működik. Ez a hármas cél- és értékrendszer az állatkert felépítésében és célkitűzéseiben is megmutatkozik. Egymástól jól elkülönülő működési szisztéma jellemzi az állatkertet feltáró látogatói terek rendszerét, a fenntartói terek rendszerét, valamint az állatok életterét biztosító kifutók rendszerét. A három, eltérő tervezési elveket igénylő funkció viszonya meghatározza az állatkerti élményt és az intézmény működési struktúráját, s ezért vizsgálni kell az egyes állatkerti térrendszerek izolált működését és ezek összhangját is.

A legjellemzőbb állatkerti struktúrák

A legjellemzőbb állatkerti működésbeli struktúrák az úthálózat és a térrendszerek viszonyának függvényében

Napjaink állatkertjeinek legfontosabb célkitűzései a biodiverzitás megőrzése, a természetvédelmi nevelés és a természetvédelmi kutatások elősegítése. Ezek közül a zoo-design az ismeretterjesztésben, és a természeti nevelésben tud hatásos lenni azzal, hogy közérthetőbbé teszi az állatkertek üzenetét: a biodiverzitás megőrzésének jelentőségét. A ismeretterjesztő táblák nem elegendőek, az állatkert komplex küldetését a bemutatott állatok és életterük egysége reprezentálhatja hitelesen, ha az állatkerti látvány egyértelmű összefüggést mutat az állatfaj és természetes élőhelye között.

(tovább…)

(English) How does urban greenery influence our physical, social and psychological well-being?

18:12

Sajnos ennek a bejegyzésnek csak Amerikai Angol nyelvű változata van.

A tájművészet hazai története

17:49

Kató Eszter

(Korábbi, 37. számunk tartalmából.)

Bevezetés

Az utóbbi években a tájművészet különböző formái (land art, public art, természetművészet etc.) egyre nagyobb teret hódítanak a világ számos országában, köztük Magyarországon is. Az elmúlt évtizedben hazánkban is egyre több felsőoktatási intézményben foglalkoznak ezzel a képzőművészeti irányzattal. Mindennek ellenére a hazai tájművészet története nagyon kevéssé dokumentált, a témáról részletes összefoglaló munka a mai napig nem jelent meg. Diplomatervemben ezt a hiányt kívántam pótolni, annak érdekében, hogy megtervezzem az első hazai tájművészeti parkrendszer kereteit. A továbbiakban a terv elméleti megalapozását szolgáló, tájépítészeti szempontú művészettörténeti kutatást mutatom be.

Hommage for Robert Smithson

Hommage for Robert Smithson

A tájművészetről általában

A tájművészet fogalma

Az 1960-70-es években számos olyan művészeti irányzat jelent meg a világban, melyek a tájépítészet és a művészet határterületén helyezkednek el. Az évek során megjelent az igény mind a művészek, művészettörténészek, mind a tájépítészek részéről ezek összefoglaló megnevezésére, az így született fogalmak azonban legtöbbször pontatlanok és félrevezetőek. A fogalomzavar megoldását a „tájművészet” szakszó következetes használatában látjuk, melynek jelentését a következőképpen fogalmaztuk meg:

A tájművészet körébe azok a művészi igénnyel készült szabadtéri alkotások sorolhatók, melyek a környező tájjal szoros, elválaszthatatlan kapcsolatban vannak (helyspecifikusak). A tájművészeti alkotásokat az elkészült mű és az azt befogadó táj együttesen képezi. A tájhoz való kötődés megnyilvánulhat az adott tájra jellemző élő és élettelen anyagok vagy „helyi energiák” (genius loci, kulturális örökség, táj egyedi adottságai stb.) közvetlen felhasználásával.

A helyspecifikusság eredményeként a művek már a tervezési fázisban egy bizonyos helyszínre készülnek, így az alkotás a tájjal az első pillanattól elválaszthatatlan kapcsolatban van.

(tovább…)

A táj mintázatai

16:24

Eplényi Anna

(Korábbi, 37. számunk tartalmából.)

Tájra hangolás

A tájkarakter (egyedi tájjelleg) definiálása a tájépítészeti szakma aktuális kérdése, amely arra késztet minket, a szakma táji léptékekkel foglalkozó szakembereit (tájtörténet, tájrendezés, táji örökségvédelem és tájkép), hogy újra definiáljuk saját szakmánk alapvető médiumát, a tájat. Immáron nem csupán a geológiai alapokon nyugvó domborzati jelleg és a rárakódó tájhasználatok, valamint az infrastrukturális elemek szerkezetének komplexitásáról van szó, hanem az észlelt táj egyediségére, különlegességére való esztétikai rátapintásról is. Ugyanazzal a finom ráhangolódással kell leírni az egyes tájkarakterek személyiségét, amivel egy bútorszövet egyedi mintáját, vagy egy embertársunk alaptermészetét, habitusát.

Tájkarakter-mintázat, GoogleEarth grafikai gyakorlatok a GYIK-Műhelyben III. éves tájépítész hallgatóknak

Tájkarakter-mintázat, Google Earth grafikai gyakorlatok a GYIK-Műhelyben III. éves tájépítész-hallgatóknak

A cikk bevezetője történeti és kortárs képzőművészeti megközelítéssel indít, majd a táji mintázatokban való gondolkodás hazai és nemzetközi történetét mutatja be; a cikk második része egy esettanulmány, amelyben Kalotaszeg tájmintázatait mutatja be.

(tovább…)

A Szigetköz tájkarakter-elemzése

15:10

Rácz Tamás, Bardóczi Sándor

(Korábbi, 36. számunk tartalmából.)

A címet rögtön szűkíteni szükséges, mert jelen dolgozat nem a Szigetköz egészéről, hanem annak csak szűk, de az egész térség sorsát illetően legfontosabb és egyben legneuralgikusabb tájegységéről, a szigetközi hullámtérről szól. Ez a térség a magyarországi rendszerváltozás szimbóluma, egy a magyarországi Felső-Duna szakasz távlati sorsát drasztikus mértékű emberi beavatkozással gyökeresen átrajzolni kívánó csehszlovák-magyar politikai döntéssorozat (Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer) egyik kiemelt – és C variánsként féloldalasan meg is valósult – színtere, részbeni elszenvedője, és egyben egy azóta megoldatlan táji-, természeti-, vízrendezési-, erdészeti-, turisztikai-, hajózási-, vízminőségi-, halászati komplex problémagóc. Kutatási és tervezési tevékenységünk közel másfél évtizede e problémahalmaz megoldására tett kísérletet, amelynek 2007-es záróakkordjaként egy vízügyi kisminta kísérletben is bizonyítást nyert, hogy van olyan vízpótlási megoldás a hullámtérben, ahol ez a különleges Duna-táj természeti, gazdasági és társadalmi szempontból is jobban – a Szigetköz hagyományos tájkarakterének erősítésével – ki tudna teljesedni.

Vízpótlási modellkísérlet

Vízpótlási modellkísérlet

A szigetközi hullámtér a Dunának egy olyan komplex mellékágrendszere, belső deltája, amelyre nem pusztán mint jelentős hidrológiai és ökológiai alrendszerre, hanem mint jelentős magyarországi stratégiai ivóvízkészletek raktározójára, erdészeti potenciálra és kavicsvagyonra is figyelemmel kell lennünk. Potenciális tájhasznosítások kapcsán az ökoturisztikai hasznosítási lehetőségéről és a turisztikai kishajózás lehetőségeiről is meg kell emlékeznünk.

A Duna elterelése és a C variáns elemeként a Hrusov (Körtvélyes) és Gabcikovó (Bős) közötti üzemvízcsatorna, valamint a Gabcikovó alatti alvízcsatorna kiépítése felgyorsította és felerősítette azokat a folyamatokat, amelyeknek az Öreg-Duna és a szigetközi mellékágak viszonyában lassú és kulminálódó problémaként már azt megelőzően is meghatározó szerepük volt. A mellékágak főágtól való elzárásának, a kevésbé drasztikus, de a folyó ökológiája és karakterisztikája szempontjából negatív vízrendezési folyamatok eredményeként ugyanis már korábban kialakult egy olyan állapot, amely az elzárt mellékágak esetében lassú feltöltődéshez, pangóvizes körülményekhez vezetett a mellékágrendszerekben, míg a felgyorsult, sarkantyúkkal, zárásokkal és párhuzamművekkel felgyorsított főágban mindez a meder süllyedését okozta, amelyet a jelen lévő igen intenzív kavicskotrás csak tovább fokozott. Azaz még a C variáns előtt előállt egy olyan ökológiai negatív spirál, amely mind a mellékágak vízminőségére, mind azok halbölcsői szerepére, az ökológiai menedékekre, a „kék folyosók” létére, azaz a vízi élővilág képviselőinek szabad áramlására nézve negatív hatással volt. Ezzel párhuzamosan a lelassult víz ökológiai átrendeződést hozott a vízparti növényzet ökotópjaiban is.

(tovább…)