Térélmény vagy élménytér?

SCHNELLER István

Mai városaink tereit és ezzel térélményeit ellopják a szárazföldi szigettengerek világában kialakított nagykiterjedésű épületek vagy önmagukba záruló épületcsoportok. Privatizálják, vagy más nézőpontból kisajátítják a városok - történelmi fejlődés során - formálódott téralakzatait, a városiasság lényegét. Ekképp privatizálják az agora típusú, tehát „találkozás-alapú” közösségi tereinket is.
A privatizáció nem is fedi le teljesen azt, ami e terekkel történik, hiszen inkább manipulálják, egy jól meghatározható cél - a fogyasztás - szolgálatába állítják a korábban szerteágazóan nagy szabadságfokkal rendelkező tereinket. Bevonják őket az épületek belsejébe, és élménytereket varázsolnak belőlük.
Azokról a tereinkről van szó, amelyek korábban az épületek között helyezkedtek el, s amelyeket az épületek belső terei és a nyilvános külső tér találkozásánál létrejövő határhelyzetek értelmeztek. Ahogy a „nagy épület” vagy „tematikus park” belsejébe kerül az információkkal teli, értelmezett tér, az épületek közötti tér kiürül, maradék- vagy hulladéktérré válik.
Külön problémát jelentenek az egykori szocialista iparvárosok születésénél bábáskodó modernista városrendezési elvek alapján megszülető városrészek. Ezen lakótelep jellegű beépítések téri világa már a globálkapitalizmus előtti időszakban is ürességgel volt tele, hogy némi képzavar segítségével érzékeltessük az áramló tér helytelen értelmezéséből származó hiányt.
Ez a világ párosulva a jelenkori városfejlődés városszéli dobozaiba lopott közterek hiányával különös, kettős nehézség elé állítja az Ajka város központját városiassá tenni óhajtó tervezőket és politikusokat. Egyszerre kell küzdeni a városperem térelszívó hatásával és a modernista várostervezés űrökkel teli örökségével. Hogyan lehet az Europan 10 fő témájaként felvetett kérdést megválaszolni ebben a közegben? Ez a magyar helyszín, Ajka városközpontjának legnagyobb kihívása.
A városi terek újraértelmezése persze világ vagy legalábbis európai szintű kihívás. Az európai városok esetében általános veszély, hogy a szigetszerűen megvalósuló mallok, vagy egyéb tematikus parkok tudatosan alkalmazott és végletekig kihasznált élményterei legyőzik a városi térélményt nyújtó találkozásalapú köztereket. Ez a veszély kettős értelemben fenyeget: az egyik a bevásárlóközpontok, mallok által végrehajtott térprivatizáció vagy még inkább térmanipuláció, ami egy nyilvánvalóan látható veszély. A másik – a kevésbé nyilvánvaló – a városok, hagyományos városközpontok tereinek elplázásodása, azaz a bevásárlóközpontok térszervezési elveinek a beszivárgása a hagyományos városközpont területeire.
Belvárosi gyalogos utcák, vízparti rekonstrukciók, de kulturális negyedek és múzeumbővítések egyaránt kezdik átvenni a kereskedelmi központok térszervezési elveit. Győzedelmeskedni látszik a kiszámíthatóság és az ellenőrzöttség a spontaneitás és a szabadság felett.
Ebben a helyzetben kell újrateremteni Ajka központjában a városiasságot: a város terét, életünk közös terét. Mindazt, amiről egyelőre még jobban tudjuk, hogy mi nem az, mint azt, hogy mi is az. Ehhez a kísérletezéshez nyújt remélhetőleg segítséget az ajkai magyar helyszínen is lebonyolított és sikeres Europan 10 pályázat.
Úgy legyen.

/Ez az írás a 4D 17. számában olvasható/

Címkék: ,

Hozzászólások lezárva.