Építőkövek karakterformáló szerepe a települési tájban a Dunazug-hegység példáján

Vajda Szabolcs

(Korábbi, 28. számunk tartalmából)

Magyarország hegyvidéki területein az egyedi települések karakterének kialakulásában sokszor meghatározó szerepet játszik a térség hagyományos építőkő-használata. Középhegységeink geológiája olyannyira változatos, hogy a hagyományos építőkő-használat akár településről településre is változhat.

Vidéki térségeink tradicionális építészetére a 19. század végéig jelentős táji különbözőség volt jellemző. Az építők és építtetők számára legfontosabb szempont a praktikum és az erőforrásokkal való takarékoskodás volt, a környezeti adottságok messzemenően beépültek az építészetbe. Ez egyaránt jelentette az éghajlati adottságokhoz, a terepviszonyokhoz és a közvetlen környezet adta építőanyagokhoz való igazodást. A 20. században, és főként a világháború utáni időkben egy erőteljes és máig meghatározó jelentőségű, ellentétes irányú folyamat indult el. A táji különbségek gyorsan csökkentek, a falusi építészet gyors integrálódása és homogenizálódása indult meg.

Mészkő kerítés

Durva mészkő kerítés és kapuoszlop Etyeken

A helyi jelleg elvesztése miatti aggodalom indította el a 20. zázad második felében a regionalizmus szemléletét (rokon irányzat a szerves építészet), melynek legfőbb célja valamilyen módon visszahozni a régiók tradicionális helyi építészeti karakterét. Ennek lehetséges módjait az építésztársadalom eltérően ítéli meg. Véleményem szerint a magyar vidéki táj egyedi karakterét a népi és anonim építészet arány- és formarendszeréhez való óvatos visszanyúlás, illetve a helyi anyagok és építéstechnikák együttes alkalmazása adhatja.

PhD kutatási témám keretében széleskörűen és mélységeiben vizsgáltam a Dunántúli-középhegység hagyományos építőkő-használatát.

Munkám alapját a kutatási terület részletes helyszíni vizsgálata adta. Budapest kivételével a régiók hagyományos építőkő-használatát településenként elemeztem. Minden esetben felmértem a történeti települési mag kőhasználatát, illetve szükség szerint vizsgáltam a külterületek épített elemeinek hagyományos anyaghasználatát. Budapest esetében több mintaterületet vizsgáltam, a mintaterületek kijelölésének legfontosabb szempontja a város építészeti korszakainak figyelembevétele volt.

Vidéki környezetben, az anonim építészet erős környezeti kötöttsége miatt a geológiai adottságok döntő jelentőségűek. Kijelenthető, hogy a nagyvárosok magterületeinek kivételével az 50-es évekig hagyományosan mindenhol a térben legközelebbi építőkövet használták, a települési táj karakterét a helyi építőkövek határozzák meg. Emiatt lehet a falvak és kisvárosok esetében csak területileg vizsgálni a hagyományos építőkő-használatot. Budapest és a nagyvárosok magterületei esetében azonban a 19. század második felétől már a tudatos tervezés, az építtetők, a tervezők és az építészeti stílusok igényeihez igazodik az anyaghasználat. A geológiai adottságok szerepe gyorsan csökkent, a szállítási költségek egyre kevésbé számítottak. Ezért nagyvárosi környezetben az építőkő-használatot nem területileg, hanem korszakonként célszerű vizsgálni. Budapest esetében nem területi különbségeket lehet megállapítani, hanem egyes korszakoknak és építészeti stílusirányzatoknak van jellemző építőkő-használata.

Hagyományos építőkő-használat karakterformáló erejének értékelési módszere rurális térségekben

A kutatásom egyik fontos eredménye, hogy a vizsgált településeket hagyományos kőhasználatuk települési tájra gyakorolt hatása alapján értékeltem és rangsoroltam. Az értékelés alapján határozható meg a települések és régiók azon köre, ahol a hagyományos anyaghasználat védelméről valamilyen szinten gondoskodni szükséges. Ez jelenthet jogszabályban rögzített védelmet (pl.: adott építési övezet bizonyos szerkezeteire kötelező terméskő-használat előírása és a beépíthető terméskő típusának konkrét megnevezése), de jelentheti például azt is, hogy a régió döntéshozói valamilyen módon ösztönzik a helyi építőkövek beszerzését, beépítését. Szintén az értékelés alapján nevezhető meg azon építőkövek köre, melyek beszerezhetőségét, a kitermelés folytonosságát tájvédelmi szempontokból feltétlenül fenn kell tartani.

A hagyományos építőkő-használat látványbeli jelentőségét az alábbi három szempont szerint értékeltem:
1. a terméskő felület látképen elfoglalt térbeli pozíciójából adódó rangja szerint,
2. a kőfelületek vizsgált területen mért mennyisége alapján,
3. illetve az építőkő vagy hagyományos beépítési módjának egyedisége szerint.

1. Az építőköveket alapvető tulajdonságaikból fakadóan különböző módon építjük be, használjuk fel. Egyes kőzetek teljes homlokzatokon vagy nagy felületen, útburkolatként is megjelennek, mások csak bizonyos szerkezetek kialakítására használatosak. Annak ellenére, hogy a települési táj legkisebb épített elemei is fontos karakterhordozó elemek lehetnek, szükséges az összképben elfoglalt pozíciójuk szerint is értékelni, rangsorolni őket. Az épülethomlokzatok és építmények szemmagasság feletti részei, valamint az összefüggő burkolt közlekedési felületek a leghangsúlyosabbak. A teljes egészében kőből épült homlokzatokhoz viszonyítva mérsékeltebb a terméskőből készült épülethomlokzati elemek (párkányok, tagozatok, armírozott épületsarkok, stb.) vizuális hatása. Mérsékeltebb továbbá a szemmagasság alatti épületrészek (lábazatok, párkányok), a kerítések és kapuk hatása, sokszor azért is, mert az út menti növényzet, vagy a parkoló gépkocsik takarják ezeket. A gyakori kitakarás és a kisebb felület miatt mérsékeltebb a járdák burkolatának szerepe is. A fentiek alapján az épületek, építmények, közlekedési felületek terméskő részeinek települési tájra gyakorolt vizuális hatása, az objektum és szerkezeti elem típusa szerint három kategóriába sorolható (3 kiemelten jelentős, 2 jelentős, 1 mérsékelten jelentős).

2. A hagyományos építőkő-használat településképre, települési tájra gyakorolt hatásának mértéke függ az alkalmazott terméskő felületek mennyiségétől. A terepi munka során bebizonyosodott, hogy nem szükséges (nem is lehet) egzaktul lemérni az adott kőből megépített felületek összességét. Elegendő szemrevételezéssel meghatározni a vizsgált területen megfigyelhető terméskő objektumok és terméskő részletek arányát. Szemrevételezéssel gyorsan meghatározható például a terméskő homlokzatú épületek, kőkerítések, vagy terméskővel burkolt lábazatok előfordulásának százalékos aránya. Egyes objektumok, vagy jellemzően ismétlődő terméskő szerkezeti elemek gyakoriságának százalékos arányát kategóriákba soroltam (3 igen gyakori, 2 gyakori, 1 mérsékelten gyakori).

3. A látható kőfelületek mennyisége és térbeli elhelyezkedése mellett a terméskövek egyedisége (egyedi szín és/vagy egyedi felületi struktúra), sajátos megmunkálási vagy beépítési módjaik is növelhetik vizuális jelentőségüket. Valamely látható tulajdonságában különleges és jellemzően csak egy szűkebb régióban használt építőkő sokkal erősebben hozzájárul az egyedi tájkarakter létrejöttéhez, mint a szokványos megjelenésű, vagy látványában különleges, de széles körben alkalmazott építőkövek. Az egyediségnek a települési táj karakterére gyakorolt hatása szintén három kategóriába sorolható (3 kiemelten jelentős, 2 jelentős, 1 nem jelentős).

Az építőkő-használat települési tájra gyakorolt hatásának mértéke vizsgálataim szerint egyenlő arányban függ fent felsorolt három szemponttól, melyek összesített értéke szerint négy kategóriát állapítottam meg:

8<=X kiemelten jelentős
6<=X<8 jelentős
4<=X<6 mérsékelten jelentős
X<4 nem jelentős

Amennyiben a vizsgált terület, település hagyományos építőkő-használata az összesített értékelés alapján „kiemelten jelentős” minősítésű, szükséges és indokolt a hagyományos építőkő használat jogszabály (HÉSz) alapján történő védelme! Ez véleményem szerint azt jelenti, hogy (adott építési övezetben) meg kell nevezni azon szerkezeteket, melyeket terméskőből kell építeni és egyértelműen elő kell írni a felhasználható terméskövet. „Jelentős” minősítés esetén a jogi védelem helyett elegendő lehet más ösztönző rendszerbe építése is.
A „kiemelten jelentős” és „jelentős” minősítésű építőkövek beszerezhetőségét, kitermelésük folytonosságát feltétlenül szükséges biztosítani!
Fontos kijelenteni, hogy az importált építőkövek használata minden esetben az egyediség eróziójához vezet, alkalmazásuk még azon települések, területek esetében is káros, ahol nincs számottevő hagyományos kőalkalmazás, vagy a hagyományos építőkő alkalmazás karakterformáló ereje gyenge!

A vizsgálat és az értékelés eredményének bemutatása a Dunazug-hegység példáján

Annak ellenére, hogy a Dunazug-hegyvidék geológiája igen változatos, vizsgálatom szerint csupán három kőzetcsoport regionális jelentő-ségét lehet kimutatni. A Visegrádi-hegység térségét egyértelműen az andezitek, dácitok és ezek tufái, a Pilis és Budai-hegység területét a hárshegyi típusú homokkövek, a Budai-hegység déli részét, a Tétényi-fennsíkot, Zsámbéki-medencét és Etyeki-dombságot a durva mészkövek jellemzik. A vizsgálat eredménye alapján készített területi lehatárolás éles határvonalai a geológiai adottságokhoz való igazodást bizonyítják, illetve azt, hogy vidéki környezetben a terméskövek nagyobb távolságból történő szállítása egyáltalán nem volt jellemző.

Dunazug építőkövei

A Dunazug-hegyvidék hagyományos építőköveinek elterjedési területei

A Dunazug-hegyvidék területén nagy mennyiségben előforduló dolomitok, illetve különböző tömött mészkövek és márgák felhasználása és karakterformáló ereje jóval mérsékeltebb, lokális jelentőségű. A hagyományos építőkő-használat karakterformáló erejének értékelése alapján a Dunazughegyvidék területén Sóskút az egyetlen település, amely „kiemelten jelentős” minősítést kapott. Sóskút egyedi arculatát döntően az épületállomány sajátos architektúrájú, durva mészkőből kialakított homlokzatai befolyásolják. A vizsgálat és az értékelés eredménye alapján kijelenthető, hogy Sóskúton a hagyományos településkép védelme érdekében elengedhetetlen volna a HÉSz4., helyi épített értékek, illetve utcaképvédelmét szabályozó fejezetébe, a „védett utcakép összetevői” közé a hagyományos durva mészkő alkalmazást, a homlokzatok kialakításának hagyományos módját is beemelni. A Dunazug-hegyvidék területén további négy település (Etyek, Szentendre, Visegrád és Esztergom) esetén a hagyományos építőkő-használat karakterformáló ereje „jelentős” minősítést kapott.

Sóskúti homlokzat

Családi ház, Sóskút

/a cikk teljes terjedelmében lapunk 28. számában olvasható/

Címkék: ,

Hozzászólások lezárva.