Az ökokontó szerepe a német tájvédelemben és tájgondozásban

Pádárné Török Éva

(Korábbi, 34. számunk tartalmából)

A német szövetségi természetvédelmi és tájgondozási törvény a természet és a táj általános védelmének eszközeként nevezi meg a beavatkozás-szabályozást. A beavatkozás-szabályozás célja, hogy a természeti erőforrások teljesítőés működőképességét, valamint a tájképi értékek megőrzését a védett területeken kívül is biztosítsa. A címben szereplő ökokontó a beavatkozás-szabályozásnak egy típusa, amikor a települések „előkompenzációs” tartalékokat képeznek mind kompenzációra alkalmas területekből, mind megvalósított kompenzációs intézkedésekből. A települések így még a beavatkozás megvalósulása előtt olyan tájgondozási és természetvédelmi szempontú értéknövelő intézkedéseket hajthatnak végre, amelyeket egy későbbi kompenzációra kötelezett beruházás pótdíjfizetéséből refinanszíroznak. A cikkben a németországi beavatkozás-szabályozás és az ökokontó szabályozásának alakulását és mai szerepét szeretném bemutatni, rövid kitekintéssel a hasonló hazai eszközökre.

Bevezetés

A cím alapján első hallásra egy új banki termékre gondolhatnánk, pedig az ökokontó a német természetvédelem és tájgondozás1 egyik szakmailag sokat vitatott, de a települések részéről igen kedvelt kompenzációs eszköze. A természetvédelmi és tájgondozási szempontok érvényesítéséhez rendelt eszközök a német természetvédelmi jogi szabályozásban négy csoportba sorolhatók be: területi védelem, fajvédelem, tájtervezés és beruházások kialakításához kapcsolt eszközök. Az utolsó két oszlopban találhatók azok a tervezési eszközök, amelyek bekapcsolják a tájgondozási és természetvédelmi szempontokat a terület- és településtervezésbe, valamint a szakági tervekbe. A felsorolt eszközök nem egymástól elszigetelten, hanem egymást kiegészítve – esetenként akár összevonva – fejtik ki hatásukat.

A német szövetségi természetvédelmi és tájgondozási törvény a természet és a táj általános védelmének eszközeként nevezi meg a beavatkozás-szabályozást. A beavatkozás-szabályozás célja, hogy a természeti erőforrások teljesítő- és működőképességét, valamint a tájképi értékek megőrzését a védett területeken kívül is biztosítsa. Az okozói elv alapján a beruházónak biztosítania kell, hogy az adott beruházás / tevékenység / beavatkozás lehetőleg ne terhelje a környezetét, vagy ha ez nem lehetséges, akkor legyen megfelelő kompenzálás. A törvény értelmében beavatkozásnak minősül a telek területének és használatának minden olyan megváltoztatása, amely a természeti erőforrások teljesítőképességét vagy a tájképet jelentősen és tartósan módosítja és/vagy károsíthatja (BNatschG §14).

Jogszabályi háttér

A beavatkozás-szabályozást alapvetően a német szövetségi természetvédelmi és tájgondozási törvény szabályozza (BNatschG § 13-18.), de a településrendezési tervvel való viszonyáról, valamint az új területfelhasználásokból adódó beavatkozásokról az Építési Törvénykönyv rendelkezik (BauGB § 1a, §135a (2) 2, §200a). E kettős szabályozásnak köszönhetően meg kell különböztetni
• a természetvédelmi jogon alapuló, valamint
• az építési jogon alapuló beavatkozás-szabályozást.

A jogi szabályozás fejlődése

1976 A beavatkozás-szabályozás bevezetése (BNatschG - BGBl 1976 )
1993 A természetvédelmi jog mellett az építési törvényben is megjelenik a beavatkozás-szabályozás, deklarálva ezzel, hogy a terület- és településrendezési tervekben szereplő fejlesztések is jelentős beavatkozásnak tekinthetők.
1998 Az Építési és Területrendezési Törvény (BauROG) tette lehetővé, hogy a beavatkozás és a kompenzáció egymástól térben és időben elváljon.
2002 A természetvédelmi jog is lehetővé teszi a beavatkozás és a kompenzáció időbeli és térbeli szétválasztását, megteremtve ezzel országszerte az ökokontó alkalmazását a természetvédelem területén is.
2004 Az EU jogharmonizáció eredményeként az SKV3 beillesztésre került a német jogrendbe. A beavatkozás-szabályozás, a tájtervezéssel együtt megmaradt a korábbi jogszabályi keretben.
2009 Külön paragrafus védi a mezőgazdasági és erdészeti szempontból értékes termesztő felületeket a művelésből való kivonástól, vagyis nem lehetnek a kompenzáció célterületei. Új kompenzáció fajta jelenik meg, amikor is meghatározott intenzitású és területi kiterjedésű mezőgazdasági gazdálkodás is kijelölhető kompenzációnak (PIK).
2013 Egységes szövetségi kompenzációs rendelet egyeztetése van folyamatban.

Szakirodalmi áttekintés

Az 1976-os törvény megjelenése óta több metodikai (Kiemstedt 1996, Küpfer 2005, Bruns 2007) és eljárásrendi útmutató készült el, reagálva a törvényi változásokat is igénylő problémákra, hiányosságokra. A tartományok saját jogrendjükhöz és célkitűzéseikhez igazítva önálló útmutatókat és tájékoztató anyagokat dolgoztak ki (HVE 2009 – Brandenburg, Bayern-2013, Berlin 2011, NRW 2010). Rövid, közérthető tájékoztatás az ökokontóról és alkalmazásáról mind a települések, mind a tartományok, a tervezési szövetségek (Planungsverband) és az alapfokú természetvédelmi szakhatóságok honlapján is megtalálhatóak. Az egységes értékelési eljárások alkalmazása érdekében nagy előrelépést jelentett, hogy az észak-rajna-vesztfáliai útmutatót – először a német gyakorlatban – a Tüv Saarland is elfogadta. A megalapozó kutatások döntő része a természeti adottságok és a célállapotok értékelési rendszerének kidolgozására koncentrál (Vogel 2005 – biotóp típusok értékelése, Köhler 1993 - tájkép).

A tartományok mellett a szakágazatok is kidolgoztatták beruházás típusaikhoz igazított tervezési- és eljárási segédleteiket (közlekedés – PÖU (1995), légvezetékek, szélenergia, átjátszó-adók, NLT (2011a,b,c)). A tájtervezéssel és természetvédelmi tervezéssel foglakozó szakkönyvek minden esetben kiemelten tárgyalják a beavatkozás-szabályozást (Auhagen 2002, Haaren 2004, Hage 2004). Az évek folyamán egyre jobban specializálódott eljárásrend, valamint az EU jogharmonizáció miatt egyre több természetvédelmi jogi kézikönyv és szakfolyóirat jelenik meg, melynek központi témaköre a beavatkozás-szabályozás és ezen belül az ökokontó (Lau 2012, Gassner 2011, de Witt 2011, Pröbistl 2009, NUR – Natur und Recht, ZUR - ZeitschriftfürUmweltrecht- Környezetjogi folyóirat).

A beruházásokhoz (KHV), majd a tervekhez, programokhoz (SKV) kapcsolódó kötelező környezeti hatásvizsgálat, majd a Natura 2000 hatásvizsgálatok bevezetése minden alkalommal megkérdőjelezte a beavatkozás-szabályozás szükségességét, de végül a szakmai és a gazdasági élet közszereplőinek javaslatára az eljárásrendek egyszerűsítésével, összevonásával a beavatkozásszabályozás továbbra is megmaradt a német tájgondozás és természetvédelem egyik alappillérének (von Haaren 2006, Jessel 2006, Gerhards 2006).

A Német Urbanisztikai Intézet (DIFUDeutsche Institut für Urbanistik) a beavatkozás-szabályozás építésjogi változását minden esetben külön szakmai értelmező, ismertető kiadvánnyal mutatja be a tervezőknek és a jogalkalmazóknak (DIFU 1996, 1999, 2002, 2005).
Külön kutatást szentelt az ökokontó gazdasági rendszerére és a településrendezési terv munkarészeivel való kapcsolatára. Széleskörű kérdőíves felmérést végeztek 2003-ban a folyamat különböző résztvevőinek (település, beruházó, tervezők, kivitelezők, hatóságok) a bevonásával a problémák gyökereinek a feltárására (DIFU 2005).

A beavatkozás-szabályozás elvi felépítése

A beavatkozás-szabályozás elvi menete a szövetségi törvényben rögzített, így minden tartományra nézve kötelező. Először is mérlegelni kell, hogy fenn áll-e természetvédelmi törvényben definiált beavatkozás, vagyis sérül-e a természeti erőforrások teljesítőképessége vagy a tájkép. Ha igen, akkor a jogszabályban rögzített sorrendben kell a negatív hatás megszüntetését, illetve csökkentését elérni. Az elkerülési kötelezettség elsődlegességet élvez, vagyis első lépésként meg kell vizsgálni, hogy a telephely módosításával, műszaki, technológiai változtatásokkal a tájat és természetet érő negatív behatások elkerülhetők-e, vagy legalábbis minimalizálhatók. Ha a fennmaradó károsítások jelentősnek minősülnek, akkor lép életbe a kompenzációs kötelezettség. A szabályozás a kompenzálásnak két típusát különbözteti meg: a kiegyenlítést és a pótlást. Ha még a kompenzációs intézkedések ellenére is maradnak jelentős károsítások, akkor a mérlegelés következik. Ha a természetvédelmi és tájgondozási érdekek elsődlegesek, akkor a beavatkozás/tevékenység nem engedélyezhető, ha más érdekek az elsődlegesek (pl. munkahelyteremtés), akkor engedélyezhető, de pótlék megfizetése írható elő, amelyet az érintett településen, vagy kistájban kell felhasználni. Ez a pótlékfizetési kötelezettség teszi lehetővé az ökokontót.

A beavatkozásszabályzás elvi felépítése (forrás: lambrecht 2007)

A beavatkozásszabályzás elvi felépítése
(forrás: lambrecht 2007)

A természetvédelmi törvény pontosan meghatározza, mely területek lehetnek a kompenzáció célterületei és mi fogadható el kompenzációs intézkedésnek.

/a cikk teljes terjedelmében lapunk 34. számában olvasható/

Címkék:

Hozzászólások lezárva.