A tájművészet hazai története

Kató Eszter

(Korábbi, 37. számunk tartalmából.)

Bevezetés

Az utóbbi években a tájművészet különböző formái (land art, public art, természetművészet etc.) egyre nagyobb teret hódítanak a világ számos országában, köztük Magyarországon is. Az elmúlt évtizedben hazánkban is egyre több felsőoktatási intézményben foglalkoznak ezzel a képzőművészeti irányzattal. Mindennek ellenére a hazai tájművészet története nagyon kevéssé dokumentált, a témáról részletes összefoglaló munka a mai napig nem jelent meg. Diplomatervemben ezt a hiányt kívántam pótolni, annak érdekében, hogy megtervezzem az első hazai tájművészeti parkrendszer kereteit. A továbbiakban a terv elméleti megalapozását szolgáló, tájépítészeti szempontú művészettörténeti kutatást mutatom be.

Hommage for Robert Smithson

Hommage for Robert Smithson

A tájművészetről általában

A tájművészet fogalma

Az 1960-70-es években számos olyan művészeti irányzat jelent meg a világban, melyek a tájépítészet és a művészet határterületén helyezkednek el. Az évek során megjelent az igény mind a művészek, művészettörténészek, mind a tájépítészek részéről ezek összefoglaló megnevezésére, az így született fogalmak azonban legtöbbször pontatlanok és félrevezetőek. A fogalomzavar megoldását a „tájművészet” szakszó következetes használatában látjuk, melynek jelentését a következőképpen fogalmaztuk meg:

A tájművészet körébe azok a művészi igénnyel készült szabadtéri alkotások sorolhatók, melyek a környező tájjal szoros, elválaszthatatlan kapcsolatban vannak (helyspecifikusak). A tájművészeti alkotásokat az elkészült mű és az azt befogadó táj együttesen képezi. A tájhoz való kötődés megnyilvánulhat az adott tájra jellemző élő és élettelen anyagok vagy „helyi energiák” (genius loci, kulturális örökség, táj egyedi adottságai stb.) közvetlen felhasználásával.

A helyspecifikusság eredményeként a művek már a tervezési fázisban egy bizonyos helyszínre készülnek, így az alkotás a tájjal az első pillanattól elválaszthatatlan kapcsolatban van.

A tájművészet megjelenése az egyetemes művészetben

A tájművészet gyökere, a land art

Az első land art – vagy ahogy Amerikában nevezik, earth art – alkotások az 1960-70- es években jöttek létre a fejlett országokban teret hódító fogyasztói társadalom jelenségeire (tömegfogyasztás, tárgyfetisizmus, tömegmédia standardizáló hatása) reagálva. A „klasszikus” land art munkákra, mint például Walter de Maria, Michael Heizer vagy Robert Smithson műveire a galériák világából való kilépés, a gigantikus méretek utáni vágy, a természet meghódítása és anyagainak felhasználása jellemző. Az alkotások legtöbbször a civilizációtól távol eső helyeken készülnek, formavilágukra jellemző a minimal art gyakorlatából átvett elsődleges geometriai formák használata.

Alázattal a tájban – természetművészet

Az előbb említett alkotókkal egy időben egy, a tájhoz nagyfokú alázattal viszonyuló művészcsoport is megjelent, munkásságuk összefoglaló megnevezésére a természetművészet kifejezés szolgál. E művészeket – Richard Longot, Hamish Fultont és társaikat – a klasszikus land art alkotóktól eltérően nem annyira a galériaiparból való kitörés, mint a természethez fűződő érzékeny, bensőséges viszony motiválta. Műveik általában kis léptékűek, helyben talált anyagokból, helyben talált eszközök segítségével készülnek. Az alkotások sok esetben efemer jellegűek, „leromlásuk”, vagyis a természet körforgásába való visszatérésük a művészi folyamat szerves része.

Fontos hangsúlyozni, hogy a „természetművészet” megnevezés nem egy meghatározott művészeti irányzatot takar, sokkal inkább az alkotó belső motivációjára, attitűdjére utal. Az alkotások a természettel való harmónia újrateremtését szolgálják, a hangsúly a produktumról a természetben való elmélyülés folyamatára helyeződik át.

A magyar tájművészet

A tájművészet hazai története

A tájművészet megjelenése Magyarországon

A ’60-as évek végén Magyarországon is megjelent a nyugati művészethez való felzárkózás igénye, a neoavantgárd kibontakozása, s ennek kapcsán a tájszemlélet is előtérbe került a vizuális művészetekben. Mivel ebben az időszakban Magyarországon nem működött galériarendszer vagy műkereskedelem, a művészeket a kísérletező kedv mellett nem a „white cube”-ból, a műterem és a kiállítótér falai közül való kivonulás, sokkal inkább a politikai légkörből való szabadulás vágya motiválta. Ebből adódóan a legtöbb esetben kis léptékű, efemer beavatkozások jöttek létre, hiszen a monumentalitást a hatalom a hivatalos politika által orientált művészet számára tartotta fenn.

A magyarországi tájművészetet már induláskor is többféle megközelítés jellemezte, mely a két legmeghatározóbb, tájművészettel foglalkozó csoport, a Pécsi Műhely és a Fáskör tevékenységén keresztül is jól tetten érhető. A (korai) munkák nagy része nem kiforrott tájművész alkotók keze nyomán, sokkal inkább a tájművészethez inspirációs forrásként forduló képzőművészek által készült. Ezáltal a magyarországi tájművészet első évtizedeire a neoavantgárd irányzatok sajátos keveredése jellemző.

A Pécsi Műhely tagjait, közülük is elsősorban Kismányoki Károlyt, Szíjártó Kálmánt és Halász Károlyt bevallottan elsősorban az önigazolás és a nyugati művészeti eseményekkel való szinkronba kerülés vágya hajtotta landartkoncept típusú kísérleteikben. „Vizuális műveleteik” a tér dimenzióinak megértését szolgálták; céljuk a válaszadás volt arra a kérdésre, hogy a műtermi elszigeteltségben készült absztrakt geometrikus grafikák a táj háromdimenziós valóságában milyen hatást keltenek. Bár ez esetben a természethez fűződő bensőséges viszonyról nem beszélhetünk, a művészek tudatosan figyeltek arra, hogy kísérleteik során a környezetet csak „megérintsék”. A táj bevonásának önmagában nem volt külön meghatározott (szakrális, ökológiai vagy egyéb) üzenete, sokkal inkább az ott elhelyezett tárgyak és elvégzett beavatkozások semleges, jelentésmegtisztító háttereként szolgált. A Pécsi Műhely tagjai tudtak a nyugateurópai és amerikai művészet meghatározó eseményeiről, így munkáikat a nyugati művészeti eseményekkel való szinkronba kerülés vágya is motiválta.

/A cikk teljes terjedelmében lapunk 37. számában olvasható/

Címkék: ,

Hozzászólások lezárva.