Zoo design – mikro-tájak és biodiverzitás

– a Nyíregyházi Állatpark távlati fejlesztési koncepciója (diplomaterv-bemutató)

Fekete Orsolya

(Korábbi, 38. számunk tartalmából.)

Állatkertek tervezése során elsősorban élőhelyet tervezünk az állatoknak, mely higiénikus, biztonságos, komfortos és változatos; ugyanakkor egy intézménykertet is, egy bejárható rekreációs térrendszert a látogatók számára, mely harmonikus, informatív környezetben megélhető élményeket nyújt. Mindemellett az állatkert egy természetmegőrzési központ is, mely tudományos és ökológiai célkitűzéseknek megfelelően, a fenntarthatóság jegyében működik. Ez a hármas cél- és értékrendszer az állatkert felépítésében és célkitűzéseiben is megmutatkozik. Egymástól jól elkülönülő működési szisztéma jellemzi az állatkertet feltáró látogatói terek rendszerét, a fenntartói terek rendszerét, valamint az állatok életterét biztosító kifutók rendszerét. A három, eltérő tervezési elveket igénylő funkció viszonya meghatározza az állatkerti élményt és az intézmény működési struktúráját, s ezért vizsgálni kell az egyes állatkerti térrendszerek izolált működését és ezek összhangját is.

A legjellemzőbb állatkerti struktúrák

A legjellemzőbb állatkerti működésbeli struktúrák az úthálózat és a térrendszerek viszonyának függvényében

Napjaink állatkertjeinek legfontosabb célkitűzései a biodiverzitás megőrzése, a természetvédelmi nevelés és a természetvédelmi kutatások elősegítése. Ezek közül a zoo-design az ismeretterjesztésben, és a természeti nevelésben tud hatásos lenni azzal, hogy közérthetőbbé teszi az állatkertek üzenetét: a biodiverzitás megőrzésének jelentőségét. A ismeretterjesztő táblák nem elegendőek, az állatkert komplex küldetését a bemutatott állatok és életterük egysége reprezentálhatja hitelesen, ha az állatkerti látvány egyértelmű összefüggést mutat az állatfaj és természetes élőhelye között.

Az állatok természetes élőhelyére utaló életterek jelentőségét már 1792-ben hangsúlyozta Bernardin de SaintPierre, francia botanikus és író. Az állatok viselkedését vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a természetes környezet elősegíti az állatok fizikai és mentális épségét. Az előremutató és pontos megfigyeléseken alapuló állatkerttervezési elv csupán az elmúlt években értékelődött fel. A botanikus javaslatával ellentétben napjaink állatkertjei nem rekonstruálni, inkább megidézni igyekeznek az állatok természetes élőhelyét. A meggyőzően természetesnek ható kép kialakításához számos tervezési szempontot kell figyelembe venni. A táj jellegzetes növényfajainak – vagy azok imitátor fajainak – gondos kiválasztásán túl az élettér szintezettségében, a jellegzetes terepalakulatokban és az anyaghasználatban is meg kell mutatkozzon a táj eszenciája. Egy-egy kifutóban egymástól függetlenül megjelenő táj-utalások ezért nem tudnak hiteles kapcsolatot teremteni az állatok és élőhelyük között. Az ideális tervezési területegység nem egy-egy izolált élettér, hanem olyan részterületek, területi egységek, amelyeken belül azonos hangulat teremthető, amelyek azonos tervezési elvek mentén alakulnak, és ahol a bemutatott állatok egy adott természetes élőhelyen együtt élnek. A zoo-design célja így nem csupán az önmagukban jól funkcionáló életterek, látogatói- és fenntartó terek tervezése, hanem az egyedi, speciális tervezési elvek alapján létrehozott térrendszerek határainak elmosása, az egyes részterületeken belül úgynevezett mikro-tájak formálása. Az egységes hatás érdekében az állatkert fejlesztése tudatosan irányított, a rész és az egész komplexitására alapozott terv, ami a célokat egyértelműen kijelölő távlati fejlesztési koncepció mentén történhet.

A Nyíregyházi Állatpark távlati fejlesztési koncepciója

Az állat és élőhelyének szimbiózisa és a természetfelfedezés élménye csak akkor jön létre, ha az állat életterében bemutatott, identitást adó mikro-táj túlnyúlik a kifutó határain, magába foglalva a látogatói tereket és a szomszédos, egységes tematika szerint szervezett kifutókat is. A távlati fejlesztési koncepció célja ezeknek a mikro-tájaknak és kifutórendszereknek a lehatárolásához szükséges téralakítás, térszervezés, szabadtérrendezés és növényalkalmazás megfogalmazása, ütemezése. A távlati fejlesztési koncepció első lépcsőfoka az intézmény természetvédelmi üzenetének definiálása. Az üzenetnek alárendelve – az állatpark jelenlegi lehetőségeinek, úthálózatának, rendszerezési módjának és infrastruktúrájának vizsgálata alapján – alakul ki az állatkert tematikus rendszere. Ehhez a rendszerhez és ennek koherens területegységeihez illeszkedve módosulnak az állatpark látogatói terei, a fenntartói kiszolgálás és a kapcsolódó létesítmények.

Vizsgálatok

A 35 hektáros Nyíregyházi Állatpark történetének, térrendszerének, építészeti és természeti értékeinek, valamint kapcsolatainak vizsgálata alapján megállapítható, hogy az állatpark fő konfliktusai három tényezőből tevődnek össze. Az állatpark fejlődését távlati fejlesztési koncepció hiányában az aktuális igények vezérelték, ezáltal a beruházások pontszerűek, területi és időbeli megoszlásuk szerint kiegyenlítetlenek. Ennek köszönhetően párhuzamosan, több tematikus rendszerezési elv szerint fejlődtek az egyes területek. Az egységes tematikus rendszerezés hiánya elhomályosítja az állatkertek hivatását hordozó üzenetet, összezavarja a látogatókat és a tájékozódást is nagyban megnehezíti. Az útrendszer hálózatos jellege, egyenlőtlen kialakítása és a hosszú tengelyes, egyenes vonalvezetésű utak is kedvezőtlenek, a látogatókat folyamatos mozgásra ösztönzik, nem emelik ki a fontos látványkapcsolatokat, így minden kifutónak csupán egy „arca” van a látogatók előtt, s az is teljes területével azonnal feltárul.

Távlati fejlesztési koncepció

A távlati fejlesztési koncepció nem törekszik az összes téri helyzet definiálására, sokkal inkább a rendszerszerű gondolkodást segíti elő, ezáltal rugalmasan tud alkalmazkodni a jövőben váratlanul felmerülő változásokhoz. Két legfontosabb részét az egységes tematikus rendszerezés, valamint a hierarchikus úthálózat kialakítása jelenti. Az állatpark új tematikus rendszerezési koncepciója – a területi adottságok és lehetőségek elemzése alapján – 12 kisebb területegységet definiál, melyeket egy a meglévő úthálózatból kialakuló gerincút fűz fel. Az egyes részterületek a bemutatott állatok természetes élőhelye szerint oszlanak meg.

Távlati fejlesztési koncepció területegységei

Távlati fejlesztési koncepció területegységei, tematikus rendszerezésük

Az állatpark üzenetét – a biodiverzitás megőrzésének jelentőségét – a veszélyeztetett állatfajok közvetíthetik a leghatékonyabban. Ezért a távlati fejlesztési koncepcióban – a harmincnégy közül – nyolc un. biodiverzitási „hot spot” szerepel (Szundaföld – Indonézia, Malajzia; Himalája hegyhátai és hegylábai; Madagaszkár; Délnyugat-Kínai hegyvidék; Karib szigetek; guineai trópusi esőerdő; Trópusi-Andok és Kaukázus). Ezeket az élőhelyeket kiemelkedő biológiai diverzitás és jelentős veszélyeztetettség jellemzik. Az egyes részterületek egyegy történetet mesélnek el, bemutatják az adott élőhely flóráját és faunáját, az egyes fajokra ható közvetlen és közvetett veszélyeket; ezzel egyértelművé teszi az ex-situ és az in-situ védelem jelentőségét.

/A cikk folytatása lapunk 38. számában olvasható/

Címkék: , , ,

Hozzászólások lezárva.