Tájidentitás-erősítés egy nemzetközi tájrevitalizációs ötletpályázat keretében

Jákli Eszter, Mandel Mónika

(Korábbi, 41. számunk tartalmából.)

A kulturálisan homogenizálódó világban egyre fontosabbá válik a táj szerepe, hiszen – a globalizációval szemben helyspecifikus – természeti és kulturális örökségünk, emberi tevékenységünk lenyomatának őrzője, ezzel az egyén és a közösség identitásának meghatározó eleme.

A tájhoz való kötődés pszichológiai fejlődésünk alapja, s minden egyén, minden kultúra életének szerves része, ezzel együtt fontos szerepe van a tájkarakter kialakításában is, hiszen azt „a tájkép mellett a történelmileg kialakult tajszerkezet, valamint az adott tajhoz kötődő érzelmek és hagyományok együttesen határozzák meg.”

A tájidentitás különböző szintjeit különböztethetjük meg. A legszubjektívebb az egyéni tájidentitás, mely a környezetünk bizonyos elemeihez való érzelmi kötődésből fakad. A kisközösségi tájidentitás már egy tágabb területhez köthető, amikor a közösség azonosul az adott tájjal. A régiós és nemzeti identitást főként a közös történelmi múlt és a hasonló természeti környezet határozza meg, ezen felül beszélhetünk európai identitásról is. Az azonos tájidentitás – bármely szinten – közösségépítő hatással is bír, fontos közösség-összetartó erő.

Ezeken túl az erős tájidentitás segíti a települések és térségek fejlődését. Ezt az összefüggést az Európai Unió is felismerte: az Európai Táj Egyezményben kimondják, hogy „a táj hozzájárul a helyi kultúra formálásához és alapvető tényezője Európa természeti és kulturális örökségének. Elősegíti az emberi jólétet és az európai identitástudat erősítését.”

Mindezekből látható, hogy egy táj revitalizálásának, új életre keltésének rendkívül fontos eleme a közösség táji kötődésének, tájidentitásának megerősítése, hiszen mind a természeti-kulturális, mind a gazdasági-társadalmi értelemben vett megújulás csak a tájhoz valódi érzelmekkel kötődő helyi közösség bevonásával és aktivizálásával érhető el.

Módszer és a programsorozat bemutatása

A tájidentitás megerősítésének lehetőségeit az Európa Kulturális Fővárosa Pilsen 2015 program keretén belül meghirdetett Recovering Landscape and Place Vyškovice-Wischkowitz című nemzetközi ötletpályázat és több lépcsős programsorozat tanulságain mutatom be, melyben a pályázat 2. fordulójáig jutottunk.

A programsorozat célja a Szudétavidék megújítására irányuló javaslatok összegyűjtése volt, egy mára elnéptelenedett település, Výškovice és környezetének modellterületén értelmezve.

Výškovice egykori központja

Výškovice egykori központja
(fotó: Mandel Mónika)

A cél a ma itt látható táj újraértelmezése, szó szerinti fordításban „meggyógyítása” volt. A pályázók feladata volt, hogy keressék és találják meg a kapcsolatot a hely identitásával, a lakossággal, a hely szellemével, és oldják fel a ma látható táj mögött húzódó mély történelmi problémákat.

2014 júliusában került megrendezésre az egyhetes workshop, melyre az elkészített ötlettervek alapján 5 pályázó csapat kapott meghívást. A műhelymunkát helyi kötődésű, illetve nemzetközi, interdiszciplináris szakértőgárda koordinálta. A terepbejárásokon és kisebb rendezvényeken való részvétel során a helyiekkel való találkozásra is lehetőség nyílt, ezáltal a helyi közösség életébe is bepillantást nyerhettünk.

A 2. fordulóban a pályázók egy három különböző szinten megfogalmazott pályaművet készítettek el. Elvárás volt a tervezési terület elhelyezése a régióban, és a potenciális fejlesztési lehetőségek elemzése; a falu közvetlen környezetének vizsgálata, és a lehetséges kapcsolatok feltárása; és egy kétirányú kommunikációra, interakcióra alkalmas land art koncepció megalkotása, mely a régió fejlesztését szolgálja, s a jövőbeli események egyik központja lehet.

2015 júliusában, a Výškovicében megrendezett projektzáró fesztiválon került sor a beérkezett pályaművek, a programsorozatot bemutató könyv és a kiválasztott land art alkotások megépítésére és bemutatására.

A tervezési terület bemutatása, vizsgálatok

A helyszín Výškovice, egy elnéptelenedett község Csehországban, a Pilseni régióban, ma Chodova Planá város része. Az elnéptelenedésnek tragikus történelmi okai vannak: az I. világháború után a Szudéta-vidék Csehszlovákia része lett, a II. világháború után pedig a Beneš-dekrétumok értelmében a szudétanémeteket megfosztották állampolgárságuktól és kitelepítették. Számos németek lakta település vált lakatlanná, köztük Výškovice is: 1974 óta kihalt településként tartják számon. Ma a településen egyetlen ház és az egykori kápolna áll.

A barokk kápolna a hársfával

A barokk kápolna a hársfával
(fotó: Jákli Eszter)

A régióban nagy az erdőterületek és a jól megőrzött természeti területek aránya, ugyanakkor az intenzív mezőgazdasági művelés kedvezőtlen hatást gyakorol a környezetre és a tájra. Jelentősek a regionális különbségek, a térség fő problémáját pedig az elnéptelenedő falvak és ennek következtében a sok elhagyott, műveletlen földterület jelenléte okozza.

Az egykori településen fontos természeti és kultúrtörténeti értéket képviselnek az elöregedett gyümölcsfák, a településre vezető vadgesztenye fasor (Aesculus hippocastanum), és a 200 éves hársfa (Tilia platyphyllos), mely 1993 óta helyi oltalom alatt áll. Az 1775-ben épület barokk kápolna, a szecessziós elemekkel díszített egykori tanyaépület, és a Goethe látogatásának emlékét őrző emlékkő jelentik a főbb kulturális értékeket. A romos kápolna, a gyomos épületmaradványok, a beomlott pincék és az eltűnőfélben lévő utak viszont esztétikai konfliktust okoznak, és a kulturális értékek feledésbe merülésének veszélyére figyelmeztetnek.

A stakeholder analízis, azaz a potenciális használók – helyiek (szomszédos települések lakosai), leszármazottak, turisták – vizsgálatával megállapítottuk, hogy a három csoportoknak egymástól eltérő érdeklődése és érdekei vannak, és különböző információkra van szükségük. A helyiek találkozási pontok kialakításában, a természeti és kulturális értékek megőrzésében érdekeltek, ahogy a múlt megismerésének céljával érkező leszármazottak is, ezzel szemben a turisták elsősorban rekreációs céllal keresik fel a területet.

A tájidentitás erősítésének potenciális eszközei

A vizsgálati eredményekre alapozva megállapítható, hogy a táj „rekonstruálása” nem lehetséges, nem térhetünk vissza az eredeti, múltbeli állapothoz, hiszen a viszonyok megváltoztak: különbözik a társadalom összetétele és a táj is. Lehetséges ugyanakkor a sebek begyógyítása: a táj újraértelmezése és egy új tájidentitás megteremtése a múlt értékeire alapozva, s a jövőre koncentrálva. Miután a tájhoz való kötődés mértékét a táj minősége határozza meg, ezért olyan meghatározó táji elemek kialakítására van szükség, melyekkel az odatartozás érzése erősíthető.

A workshopon résztvevő alkotók többféle eszközt javasoltak a tájidentitás erősítésének elősegítésére. A legtöbb pályázónál hangsúlyos a helyi értékek megőrzésére, bemutatására való törekvés, ezzel együtt a meglévő turista- és kerékpáros útvonalhálózatban rejlő potenciál kihasználása, a hálózat bővítése, illetve a turizmus fellendítése. A nyertes cseh tervezőpáros (Eva Wagnerova es Vit Rypar) egy Výškovicén áthaladó, két szomszédos településre vezető régi útvonal felújítását, néhány elemmel való kiegészítését javasolja, mely által a település közvetlen környezete megismerhető, s az utat bejárók lokális identitása növelhető. Saját pályaművünk is erre a kérdésre koncentrál: a meglévő úthálózatot zöldúthálózattá továbbgondolva, ezáltal a régiós identitás megerősítésére helyezve a hangsúlyt.

Egy másik eszköz lehet, ha a jelenlegi intenzív mezőgazdasági termelésről kis léptékű, ökologikus gazdálkodásra áll át a régió – ez a megoldás a német (Edgar Kaare, Stephanie Ritt, Oliver Engelmayer, Peter Boerboom es Carola Vogt) és a román (Cristina Andrea Pavelescu, Raluca Baco es Stefania Madalina Irimiea) pályázók tervében is megjelenik. A jelenlegi tájhasználat megváltoztatásával elérhető lehet a helyi közösségek újramegerősödése, ezáltal a tájidentitás növekedése.

Az ökologikus gazdálkodásból származó termékek a régió saját márkájának kialakítását is megalapozhatják, mely szintén az identitás megerősítésének potenciális eszköze – ez az elképzelés a román csapat tervében és a saját 1. fordulós pályaművünkben is megjelenik a tipikus helyi élelmiszerek és kézműves termékek által létrehozott régiómárka képében. A német tervezőcsapat úgy vélte, az identitás és a régiómárka megteremtése akkor lehetséges a leghatékonyabban, ha az egy széles körben használt és elterjedt elnevezéshez köthető. Mivel jelenleg több elnevezés is használatban van a Výškovicét övező tájat illetően, de egyik sem igazán elterjedt, így első lépésként ennek megalkotását javasolják.

/a cikk jegyzetekkel és illusztrációkkal, teljes terjedelmében lapunk 41. számában olvasható/

Címkék: ,

Hozzászólások lezárva.