‘közpark’ címkével ellátott bejegyzések

Városi parkok jövője Európában; a tájépítészet szerepe a tervezésben és a kutatásban –

17:15

Martin van den Toorn

(Korábbi, 35. számunk tartalmából)

A cikk egy, a városi parkok témájában rendezett konferencián elhangzott előadáson alapul. A konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia és a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kara rendezte 2013-ban. A cikksorozat széles kontextusban tárgyalja a városi közparkok tervezését európai összefüggésben. Ez a sorozat harmadik része, mely a városi parkok védelmére és fejlesztésére fókuszál. (A cikksorozat 1. és 2. cikke megtalálható a 4D 33. és 34. számban.) Először három esettanulmányt ismertetünk, melyben a védelem és fejlesztés kérdését vizsgáljuk az angliai Stowe, a rotterdami Afrikaanderplein és a párizsi Louvre és Champs Elysées között húzódó városi tengely példáján.

A Louvre fejlődése 1190 és 1981 között

A Louvre fejlődése 1190 és 1981 között
1: 1190 Louvre, mint vár a városfalakon kívül, 2: 1380, 3: 1590 Tuileriák kastélya, 4: 1610, 5: 1640. 6: 1715, 7: 1848, 8: 1866, 9: 1981

A második részben szemügyre vesszük az alkalmazott tervezői eszközöket; hogy megértsük, a térstruktúra hogyan tesz lehetővé új használati módokat a történeti karakter megőrzése mellett. Az utolsó rész a kutatással való kapcsolatra fókuszál; térszerkezet és változások, a szerkezetre alapozott rugalmasság, a tipológia és a tervezési tapasztalat történeti helyzetekben és hasonló jellegű problémák megoldásában.
Az egyik következtetés, hogy a történeti szabadterek szerkezete a védelem és megőrzés egyik kulcsfontosságú eleme, és a mai funkciók és használat alapja lehet, szemben azzal a felfogással, mely a történeti jellegre összpontosít. Ezek az elvek a Városliget felújítása esetében is jól alkalmazhatók. Víztározással, új vízfelületek létesítésével új funkció kerülhet a parkba, melyhez új parkhasználati módok is kapcsolódhat nak. De emellett a park a felújítás után a város emblematikus jelképévé is válna a helyiek és a turisták szemében egyaránt.

(tovább…)

A közparkok jövője Európában; a tájépítészet szerepe a tervezésben és kutatásban –

16:05

Martin van den Toorn

(Korábbi, 34. számunk tartalmából)

A cikk alapját az MTA és a BCE Tájépítészeti Kara által 2013-ban megrendezett „Városi parkok” konferencián elhangzott előadás adta. A három részes cikksorozat második eleme a közparkok eredetéig, a 18. századig nyúlik vissza. Széles áttekintést ad az európai városi közparkok tervezésről, és elsősorban a használatra, a működőképességre és a tervezésre összpontosítva elemzi az európai példákat. A használati módok változatai az egészségügyi kérdésekre vezethetőek vissza, hiszen a parkok eleinte inkább technikai megoldást – közegészségügyi szolgáltatást jelentettek, míg később a fizikai testgyakorlás számára adtak szabadteret.

A hamburgi Stadtpark A „népkert” Schumacher által tervezett archetípusa

A hamburgi Stadtpark
A „népkert” Schumacher által tervezett archetípusa

A II. Világháborút követően a közparkok 'nyilvános zöldterületté' váltak, különböző funkciókkal, formákkal, és a városképben elszórtan jelentek meg. Az elmúlt években a szolgáltatóipar erősödése és túlsúlyba kerülése Európában új szerepeket és használatokat hozott a közterületek és főként a közparkok számára. A kutatás és tervezés kapcsolata kulcsfontosságú, a használat és a működőképesség szempontjából pedig további kutatásra van szükség a megvalósult tervek vizsgálata és a használatelemzés formájában.

(tovább…)

Magyar kertek Bécsben

10:37

Jámbor Imre

Az ókori perzsa kertek négyzet vagy téglalap alakú területen épültek, amelyet fallal vettek körül és a fal mentén fákkal kereteztek. A kert területét általában egymást merőlegesen keresztező, pontosan a négy égtáj irányában épített csatornák osztották négy szabályos részre. A kert közepén, a csatornák metsződésében, négyzet alakú, nagy vízmedence volt. A csatornák a birodalom négy folyóját, a négy kertrész, színpompás virágokkal és illatos fűszernövényekkel beültetve, a termékeny földet szimbolizálta. A két, egymást metsző szimmetriatengelyre szerkesztett alaprajz a kert közepén egy harmadik, függőleges tengelyt is feltételezett, ami az éggel kapcsolta össze a földi világot. Az ősi perzsa pairi-daeza szó kerített, lehatárolt külső teret, vagyis kertet jelent. Innen ered a ’Paradiese’, azaz a paradicsom(kert) elnevezés, és a szimbolikus, transzcendens kerti struktúra, amit a keresztény és az iszlám kultúra is átvett és tovább örökített. Minden későbbi kor kertjei, a maiak is, valahol a pairi-daeza, az elveszett éden, a paradicsomkert utáni vágyból születtek, ahol az ember visszatalálhat az egykori, istenáldotta harmóniához a természettel, a világgal. Minden kert a természetről és az ember alkotó képzeletéről szól, ezért a végtelen és hatalmas táj mikrokozmosza, amiben megszülettünk, felnövünk és megöregszünk.
Mőcsényi Mihály kertjei is ilyen paradicsom-idézetek. A Kertészeti Tanintézetben hallgatója volt Ormos Imre kertművészeti szakszemináriumának. Kerttervei tetszettek Ormosnak, és ezért 1941-ben meghívta majdani tanársegédnek „arra az esetre, ha túléljük ezt a háborút”. 1945-ben Mőcsényi be is lépett a tanszékre, de ekkor már tudta, hogy fő tevékenysége, szakmai meggyőződéséből és saját elhatározásából, a tájrendezés diszciplínájának a létrehozása, kiművelése és az egyetemi oktatás, a tájépítész képzés fejlesztése lesz. E munkája mellett, vagy éppen azzal összhangban azonban kerteket is tervezett. Csaknem 100 megépült alkotása őrzi keze munkáját itthon és külföldön. A hazaiak közül a legismertebbek Budapesten a Feneketlen-tó körüli közpark, a Villányi úti ÉVM lakótelep lakókertjei, a margitszigeti Művész sétány, a Prométheusz park Szekszárdon, Komlón a bányász-lakótelep közkertje és közös használatú lakókertjei, Várpalotán közkertek és lakókertek, iskola- és óvodakert és saját, balatongyöröki kertje. Szakmai körökben mindegyik ismert, mindegyik mestermű és iskolapélda is egyben.
Külföldön a nemzetközi kertépítészeti kiállításokon épült Magyar kertek fémjelzik alkotói kvalitását, amelyekkel a kiállító nemzetek kertjei között minden esetben aranyérmet vagy ezüstérmet nyert: Hamburgban 1973-ban ezüst, Bécsben 1974-ben arany, Münchenben 1983-ban arany, Stuttgartban 1993-ban ezüstérmet. De bárhol is épültek azok, a magyar kertművészet jó hírnevét öregbítették, és egyben segítették a hazai tájépítészet európai kapcsolatainak erősítését.
Ennyi siker és alkotói elismerés akár elég is lenne egy kreatív és gazdag tervezői életmű kiteljesüléséhez. De Mőcsényi Mihály nem pihent meg ezeken a babérokon. Az utóbbi húsz évben, azaz hetvenes-nyolcvanas éveiben is több kerttervet készített, amelyek közül talán itthon kevéssé ismertek a Bécsben megépült közkertjei, szám szerint négy alkotás. Ezek is magyar kertek, ha nem is kiállítási versenymunkák. Ezeket szeretném itt bemutatni, és megpróbálni felfedezni, megtalálni bennük az általános vonást, a lényegi karakter-jegyeket, a térkompozíció közös jellemzőit, amik fémjelzik a tervező szándékát, felfogását a térről, kertről és annak funkciójáról, használatáról és a kertet használó emberről.
A négy bécsi közkert különböző feltételek mellett és más-más adottságú területen létesült. Közös jellemzőjük a hasonló területnagyság és a közhasználat, illetve a közös használatú lakókert-funkció. A négy közül az egyik időközben átépült, mert a területén mélygarázst építettek. Három kert azonban az eredeti tervek szerinti megformáltságban ma is látogatható.

Barankapark-Helerwiese (Belgradplatz)

A kert többszintes beépítésű lakóterületen, egy önálló tömb területén épült. Minden oldalán lakóutca, illetve egy gyűjtőút határolja. Szigetszerűen úszik a viszonylag sűrű, zárt és magas beépítésű lakóterületen. A kert területe kereken 5000 m2. Nevét a tömb területén egykor álló csokoládé- és cukorkagyár tulajdonosairól, Baranka Máriáról és a Heller testvérekről kapta. A lényegében üres, csak néhány idős fával benőtt egykori gyárterület helyén lakóterületi közkert tervezésére a megbízást Mőcsényi Mihály 1990-ben kapta. Alig két évre rá megépült a kert. Az azóta eltelt idő, csaknem 20 év alatt a telepített növényzet megerősödött, és ma a kert az érett állapotát mutatja, csak néhány, időközben elhasználódott játszóeszközt cseréltek közben újra.

A Belgradeplatz kertépítészeti előterve

A Belgradeplatz kertépítészeti előterve

(tovább…)

Poplar Park

14:24

Posztindusztriális park a Lea folyó völgyében, London

Kaposi Nóra

A rendhagyó helyszínválasztás két éves londoni gyakorlati időmnek köszönhető, melynek során megragadott a hely szelleme, a folyamatosan épülő, előnyösen vagy előnytelenül, de mindenképpen dinamikusan változó városkép. A 2012-es olimpiai játékokra való felkészülés beruházások tömegét indította meg. A tervezett olimpiai park pedig egy legendásan elmaradott és szegény városrész, köznyelven az ’East-End’ területére kerül majd. Az olimpiai fejlesztések egyéb beruházásokat is a területre vonzanak, új városi alközpontok létesülnek, nagy lakóterületi fejlesztések kezdődnek. A tervezési terület London keleti részén a Lea folyó partján, Poplar városrészben található, ahol az olimpiai beruházásokhoz kapcsolódó fejlesztések további nagymértékű változást hoznak.

Poplar Park posztindusztriális park - koncepcióterv

Poplar Park posztindusztriális park - koncepcióterv

A munka a terület történetének feltárásával, a várható városi fejlesztések, a zöldfelületi kapcsolatok, tájszerkezeti és ökológiai összefüggések, a tájhasználati módok, a terület jelenlegi állapota, környezetével való összeköttetése és a területre vonatkozó szabályozási javaslatok vizsgálatával kezdődött. Ezek ismeretében alkottam meg a koncepciót a volt gázgyári terület fejlesztésére az értékesnek ítélt épületek hasznosításával, és új kulturális, oktatási, szabadidős és zöldfelületi funkciók telepítésével.

(tovább…)