Tájidentitás-erősítés egy nemzetközi tájrevitalizációs ötletpályázat keretében

2017.07.19.

Jákli Eszter, Mandel Mónika

(Korábbi, 41. számunk tartalmából.)

A kulturálisan homogenizálódó világban egyre fontosabbá válik a táj szerepe, hiszen – a globalizációval szemben helyspecifikus – természeti és kulturális örökségünk, emberi tevékenységünk lenyomatának őrzője, ezzel az egyén és a közösség identitásának meghatározó eleme.

A tájhoz való kötődés pszichológiai fejlődésünk alapja, s minden egyén, minden kultúra életének szerves része, ezzel együtt fontos szerepe van a tájkarakter kialakításában is, hiszen azt „a tájkép mellett a történelmileg kialakult tajszerkezet, valamint az adott tajhoz kötődő érzelmek és hagyományok együttesen határozzák meg.”

A tájidentitás különböző szintjeit különböztethetjük meg. A legszubjektívebb az egyéni tájidentitás, mely a környezetünk bizonyos elemeihez való érzelmi kötődésből fakad. A kisközösségi tájidentitás már egy tágabb területhez köthető, amikor a közösség azonosul az adott tájjal. A régiós és nemzeti identitást főként a közös történelmi múlt és a hasonló természeti környezet határozza meg, ezen felül beszélhetünk európai identitásról is. Az azonos tájidentitás – bármely szinten – közösségépítő hatással is bír, fontos közösség-összetartó erő.

Ezeken túl az erős tájidentitás segíti a települések és térségek fejlődését. Ezt az összefüggést az Európai Unió is felismerte: az Európai Táj Egyezményben kimondják, hogy „a táj hozzájárul a helyi kultúra formálásához és alapvető tényezője Európa természeti és kulturális örökségének. Elősegíti az emberi jólétet és az európai identitástudat erősítését.”

Mindezekből látható, hogy egy táj revitalizálásának, új életre keltésének rendkívül fontos eleme a közösség táji kötődésének, tájidentitásának megerősítése, hiszen mind a természeti-kulturális, mind a gazdasági-társadalmi értelemben vett megújulás csak a tájhoz valódi érzelmekkel kötődő helyi közösség bevonásával és aktivizálásával érhető el.

Módszer és a programsorozat bemutatása

A tájidentitás megerősítésének lehetőségeit az Európa Kulturális Fővárosa Pilsen 2015 program keretén belül meghirdetett Recovering Landscape and Place Vyškovice-Wischkowitz című nemzetközi ötletpályázat és több lépcsős programsorozat tanulságain mutatom be, melyben a pályázat 2. fordulójáig jutottunk.

A programsorozat célja a Szudétavidék megújítására irányuló javaslatok összegyűjtése volt, egy mára elnéptelenedett település, Výškovice és környezetének modellterületén értelmezve.

Výškovice egykori központja

Výškovice egykori központja
(fotó: Mandel Mónika)

A cél a ma itt látható táj újraértelmezése, szó szerinti fordításban „meggyógyítása” volt. A pályázók feladata volt, hogy keressék és találják meg a kapcsolatot a hely identitásával, a lakossággal, a hely szellemével, és oldják fel a ma látható táj mögött húzódó mély történelmi problémákat.

2014 júliusában került megrendezésre az egyhetes workshop, melyre az elkészített ötlettervek alapján 5 pályázó csapat kapott meghívást. A műhelymunkát helyi kötődésű, illetve nemzetközi, interdiszciplináris szakértőgárda koordinálta. A terepbejárásokon és kisebb rendezvényeken való részvétel során a helyiekkel való találkozásra is lehetőség nyílt, ezáltal a helyi közösség életébe is bepillantást nyerhettünk.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Az ékszerváros foglalata

– Sopron várkerület - szabadtérmegújítás

2017.07.17.

Bardóczi Sándor

(Korábbi, 41. számunk tartalmából.)

Sopron azok közé a középvárosaink közé tartozik, amelyek szerkezetükben még erősen őrzik a középkori jelleget, épületeikben pedig a modernizmus előtti nőtt város miliőjét. Amikor a napóleoni háborúk után a haditechnikai újítások (pl. a hőlégballon harcászati bevetése), valamint a városiasodás középkori falakon való túlterjeszkedése együttesen tette zárójelbe a városfalak létjogosultságát, számos európai városban döntöttek a városfalak lebontásáról. Ez szükségszerűen jelentette addig nem volt szabadterek kialakulását, amelyeket eltérő fejlesztési filozófiák mentén alakítottak a városok körúttá, sétaterekké, zöld gyűrűvé, vásárterekké, vagy beépített területté. Sopronban a vásártéri koncepció győzött. A településtörténeti adatok szerint itt kevésbé gyűrűztek be azok a haladóbb bécsi hatások, amelyek a modern városi életet, a polgárosodást a „sétatéri” vagy „népkerti” irányba (ahogy a bécsi ring esetében) tolták volna ki. Azonban az is igaz, hogy az Ógabona tér és a Petőfi tér teljes és részleges beépítését kivéve, a városfal menti védmű és vizesárokrendszer helyén máig megmaradt egy nagyvonalú szabadtérhálózat, amely közterületként ma is körülöleli a mandulamag alakú óvárost, a soproni várkerületet. A gépjármű-közlekedés és parkolás a XX. század második felétől kezdődően szinte teljesen felélte ezt a nagyvonalú térhálót, ami fokozatosan csúszott át a piactéri funkcióból egy közlekedésorientált közúti státuszba.

Csak 2009-ben indult el a Várkerület kapcsán az addigi status quo helyett egy másik minőségre való törekvés. A folyamatban az uniós fejlesztési források, a városi forgalomcsillapító akarat és a gyalogos dominancia iránti igény hazai reneszánsza metsződött össze egy tervpályázatban, amelyen a Hetedik Műterem és a Geum közösen pályázott és kapott második helyezést (első díjat nem osztottak ki.) A Szabó Levente DLA vezette Hetedik Műterem és a velük több projektben szorosan együttműködő Geum Tájépítész Iroda (Csontos Csenge, Gyüre Borbála, Lád Gergely) a tőlük megszokott zen minimalizmussal nyúltak a várkerületi problematikához. A létrejött mattfekete, zöldfelületekkel sűrűn tarkított, visszafogott mintázatú városi / szabadtéri szőnyeg legerősebb funkcionális mondanivalója a tér újrafelosztásában és a vizuális egység megteremtésének igényében csúcsosodik ki.

Esti légifotó a városmagról

Esti légifotó a városmagról
(fotó: Danyi Balázs)

Kétségtelenül soha nem volt kortárs réteget, karakteresen mai felületet képez az elképzelés egy nőtt városi peremen, összeköti a vegyesen középkori, barokk, vagy polgári nőtt térfalat, miközben semlegességével, visszafogottságával tüntet, maníroktól mentesen. E kortárs megfogalmazás semlegessége pedig kiemelően hat a térfalak sokszínű történelmi rétegére, s ezt a színkontraszt is remekül megsegíti. A térfal rondellánál történő felhasadása pedig nem csak a városfal megmaradt darabjára pillant rá, hanem összekapcsolja ezt a projektet egy másik nagy élménnyel, a nemrégen feltárt városfal menti sétánnyal (Várfal sétány), amely egyszerre időutazás és városi intimzóna.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Gondoskodó helyi értékvédelem települési jó példái

2017.07.16.

Máté Klaudia

(Korábbi, 40. számunk tartalmából.)

Napjainkban egyre nagyobb figyelem irányul táji (beleértve a települési), kulturális és természeti értékeink ápolására, megőrzésére. A sikeres és harmonikus fejlesztések nem valósulhatnak meg örökségünk integrálása nélkül. A vidéki térségekben zajló, hagyományőrzésre irányuló folyamatok nem kizárólag az értékek védelmének célját szolgálják, identitást erősítő, közösségformáló erejük hosszú távon is érezhető. A táj és település folyamatos fejlődésének tükrében azonban jogosan vetődhet fel a kérdés, mi számít értéknek, hagyománynak, örökségnek? A meghatározást követően újabb és újabb kérdésekkel találhatjuk szemben magunkat az értékekkel kapcsolatban: hogyan, kivel és kinek védjük? A felsorolt értéktípusok védelmét különböző szinteken kell megvalósítani. Más eljárást kíván egy nemzetközi szinten számon tartott világörökségi terület, egy nemzeti szempontból is jelentős hungarikum és egy helyi jelentőségű védett fasor védelme. Jelen cikk a helyi szintű értékek védelmét célzó közösségi kezdeményezések jelentőségét és néhány jó példát mutat be. Az ország különböző területein különböző módszereket követve adtak válasz ezekre a kérdésekre. A folyamat nincs kőbe vésve, a cél viszont mindenhol ugyanaz: értékvédelem a közösséggel, a közösségért.

A hagyományos ökológiai tudás jelentősége

A tájban megjelenő értékek védelmével együtt figyelmet kell fordítani a tájhoz kötődő szellemi, kulturális értékek, mint például a tájban élő emberek, közösségek ökológiai tudásának, a hagyományos ökológiai tudásnak a megőrzésére is. A hagyományos ökológiai tudás összegzése mindannak a tudásnak, gyakorlatnak és hitnek, ami generációkon át ível a kultúra által és annak ismeretéről szól, milyen a kapcsolat az egyes élőlények között és ezek hogyan viszonyulnak a környezetükhöz. A hagyományos ökológiai tudás az ismeret egy olyan formája, ami dinamikus, tapasztalatokra épülő és alkalmazkodik a változásokhoz. A hagyományos ökológiai tudás nem más, mint az a több évtizedes személyes természeti, gazdálkodói tapasztalaton alapuló, de évszázados közösségi tudáselemeket is őrző, a társadalmi élet rítusaihoz is kötődő tudás. A helyi hagyományos ökológiai tudás hozzájárul a tájak védelméhez és lehetővé teszi a fenntartható tájgazdálkodás megismerését, mivel olyan elvekre és technikákra alapoz, amelyek segítségével meg lehet fogalmazni a kezelési feladatokat. Ehhez a helyi emberek tudása, a hagyományos eszköz- és tájhasználati módok és a hozzájuk kapcsolt, kulturálisan beágyazott és helyileg adaptált ökológiai tudás adhatja meg az alapot.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Landscape management as a local tool for landscape protection

ILLYÉS Zsuzsanna

(From previous issue No.40)

By the early XXI. century, our understanding of landscape has extended past the mere grasp of uniqueness, natural and cultural values and attractiveness, and now includes knowledge about vegetation, spatial structure – both constantly changing in space, time and quality – and ecological functions. As a result, the functions of landscape protection have also become more extensive and complex – today, we consider landscape to be an entity with its own identity and history, that might be damaged in several ways, but can also be developed. Spatial planning and the protection of heritage and landscape have created a system of support and protection for restricting landscape use both legally and spatially. However, within the system, there is a lack of local professionals (both as a profession and as executive employees) who can apply the knowledge, understand the framework and are able to execute plans. The landscape management programme to be launched by SzIU will focus on the following landscape protection issues:

  • Protection of the ecological state of landscapes
  • Protection of cultural heritage
  • Sustaining traditional and traditionally innovative farming
  • Improving the population retention and urban environment in landscapes
  • Rehabilitation of landscapes, mitigation of disturbing or destructive processes

Landscape managers can and will be local professionals in charge of landscape and heritage protection issues, utilizing their knowledge of landscape, culture, farming and communities. Landscape is the „product” of local communities, therefore understanding and managing processes in local communities, as well as dissemination of information about the landscape, will be a major part of the training programme.

/read the full post in issue No.40/

A mátyásföldi nyaralótelep – egy értékeket rejtő városi tájegyüttes

Bechtold Ágnes

(Korábbi, 39. számunk tartalmából.)

Az egykori mátyásföldi nyaralótelep egy 19. század végéről ránk maradt ékszerdoboz Budapest XVI. kerületében. Sorsát 2008 óta követem, és – bár előremutató változásokat is látok – sajnos sok még a tennivaló, hogy a telep, ez a sajátos városi táj, elnyerje méltó helyét a szakmai megítélésben és a civil szférában egyaránt. Segítse ezt a folyamatot jelen írás.

A vendéglő

A vendéglő
(képeslap a kertvárosi helytörténeti gyűjteményből)

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Adalékok a történeti városközpontok témájához Eger példáján

2017.07. 9.

Körmendy Imre

(Korábbi, 39. számunk tartalmából.)

Eger az első magyar város, ahol a városmegújítás nemcsak egyes épületeket érintett a ’60-as évek második felétől, hanem egész tömböket is: közös belső zöldfelületeket alakítottak ki, közösségi létesítményeket hoztak létre, új közterekkel gazdagították a Belvárost. Élen járt a város abban is, hogy a ’80-as évek elején olyan gyalogosövezetet alakított ki a központban, ami nem egy-egy utcát vagy teret tett gyalogoselsőbbségűvé, hanem utcák és terek egész hálózatát.

Az elmúlt években sorra került a korábbi elképzelések felülvizsgálata, s jelenleg zajlik a történelmi központ „funkcióbővítő fejlesztése”, rekonstrukciója. 2012 őszétől 25 fejlesztési elemből álló akció zajlik a megyeszékhelyen. A piac mellett parkolóház épült, megújult a Dobó tér és számos más közterület, a patak medrében kerékpárút készült. Középületek újultak meg: van, amelyiknek a homlokzata, van, aminek részleges felújítása történt meg.

Aktuális tehát, hogy foglalkozzunk mindennek a hátterével, magával a történeti városmaggal, a település középkori eredetű magjával. A történelmet nem ajánlatos átírni, de az emlékek értékelése időről időre újra szükségessé válik egyrészt az újabb kutatások tükrében, másrészt a szemléletünk változásában.

Történelmi értékeink felfedezésének és értékelésének is megvan a maga története. Az egyedi, különleges épületekre és épületegyüttesekre fordított figyelem fokozatosan a befoglaló „keretre” is kiterjedt, s az előző századfordulón az utcák-terek művészete felfedezése is megtörtént. Várostörténeti értékeink felfedezése, értékelése és megőrzése szempontjából is jelentős változást eredményezett a „Nagy Háború” elvesztése, mert az ország területének kétharmadával együtt határainkon kívülre kerültek a nagy múltú, a török uralmát el nem szenvedett városaink. A Fővárosi Statisztikai Hivatal által kiadott Városi Szemlében megjelent írásában a városrendezés és a közművesítés összefüggéseiről is szóló mű szerzője „siratja” a városi kultúrával rendelkező, elvesztett településein ket. Ez a tragédia ébresztette rá az értelmiséget, hogy jobban szemügyre vegye itthoni értékeinket. E folyamat a II. világháború pusztításait követően tovább folytatódott, s sok helyen a romok alól kerültek elő az elfeledett régi épületek, vagy a későbbi korokban átalakított épületek megannyi régebbi részlete. A háborús és egyéb veszteségek miatt a védett épületek megítélésében is változott a szemlélet: ami korábban nem tűnt pótolhatatlan értéknek, az azzá vált.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Zoo design – mikro-tájak és biodiverzitás

– a Nyíregyházi Állatpark távlati fejlesztési koncepciója (diplomaterv-bemutató)

2017.07. 7.

Fekete Orsolya

(Korábbi, 38. számunk tartalmából.)

Állatkertek tervezése során elsősorban élőhelyet tervezünk az állatoknak, mely higiénikus, biztonságos, komfortos és változatos; ugyanakkor egy intézménykertet is, egy bejárható rekreációs térrendszert a látogatók számára, mely harmonikus, informatív környezetben megélhető élményeket nyújt. Mindemellett az állatkert egy természetmegőrzési központ is, mely tudományos és ökológiai célkitűzéseknek megfelelően, a fenntarthatóság jegyében működik. Ez a hármas cél- és értékrendszer az állatkert felépítésében és célkitűzéseiben is megmutatkozik. Egymástól jól elkülönülő működési szisztéma jellemzi az állatkertet feltáró látogatói terek rendszerét, a fenntartói terek rendszerét, valamint az állatok életterét biztosító kifutók rendszerét. A három, eltérő tervezési elveket igénylő funkció viszonya meghatározza az állatkerti élményt és az intézmény működési struktúráját, s ezért vizsgálni kell az egyes állatkerti térrendszerek izolált működését és ezek összhangját is.

A legjellemzőbb állatkerti struktúrák

A legjellemzőbb állatkerti működésbeli struktúrák az úthálózat és a térrendszerek viszonyának függvényében

Napjaink állatkertjeinek legfontosabb célkitűzései a biodiverzitás megőrzése, a természetvédelmi nevelés és a természetvédelmi kutatások elősegítése. Ezek közül a zoo-design az ismeretterjesztésben, és a természeti nevelésben tud hatásos lenni azzal, hogy közérthetőbbé teszi az állatkertek üzenetét: a biodiverzitás megőrzésének jelentőségét. A ismeretterjesztő táblák nem elegendőek, az állatkert komplex küldetését a bemutatott állatok és életterük egysége reprezentálhatja hitelesen, ha az állatkerti látvány egyértelmű összefüggést mutat az állatfaj és természetes élőhelye között.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

(English) How does urban greenery influence our physical, social and psychological well-being?

– The effects of city squares with or without trees on well-being of users

Sajnos ennek a bejegyzésnek csak Amerikai Angol nyelvű változata van.

A tájművészet hazai története

Kató Eszter

(Korábbi, 37. számunk tartalmából.)

Bevezetés

Az utóbbi években a tájművészet különböző formái (land art, public art, természetművészet etc.) egyre nagyobb teret hódítanak a világ számos országában, köztük Magyarországon is. Az elmúlt évtizedben hazánkban is egyre több felsőoktatási intézményben foglalkoznak ezzel a képzőművészeti irányzattal. Mindennek ellenére a hazai tájművészet története nagyon kevéssé dokumentált, a témáról részletes összefoglaló munka a mai napig nem jelent meg. Diplomatervemben ezt a hiányt kívántam pótolni, annak érdekében, hogy megtervezzem az első hazai tájművészeti parkrendszer kereteit. A továbbiakban a terv elméleti megalapozását szolgáló, tájépítészeti szempontú művészettörténeti kutatást mutatom be.

Hommage for Robert Smithson

Hommage for Robert Smithson

A tájművészetről általában

A tájművészet fogalma

Az 1960-70-es években számos olyan művészeti irányzat jelent meg a világban, melyek a tájépítészet és a művészet határterületén helyezkednek el. Az évek során megjelent az igény mind a művészek, művészettörténészek, mind a tájépítészek részéről ezek összefoglaló megnevezésére, az így született fogalmak azonban legtöbbször pontatlanok és félrevezetőek. A fogalomzavar megoldását a „tájművészet” szakszó következetes használatában látjuk, melynek jelentését a következőképpen fogalmaztuk meg:

A tájművészet körébe azok a művészi igénnyel készült szabadtéri alkotások sorolhatók, melyek a környező tájjal szoros, elválaszthatatlan kapcsolatban vannak (helyspecifikusak). A tájművészeti alkotásokat az elkészült mű és az azt befogadó táj együttesen képezi. A tájhoz való kötődés megnyilvánulhat az adott tájra jellemző élő és élettelen anyagok vagy „helyi energiák” (genius loci, kulturális örökség, táj egyedi adottságai stb.) közvetlen felhasználásával.

A helyspecifikusság eredményeként a művek már a tervezési fázisban egy bizonyos helyszínre készülnek, így az alkotás a tájjal az első pillanattól elválaszthatatlan kapcsolatban van.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

A táj mintázatai

Eplényi Anna

(Korábbi, 37. számunk tartalmából.)

Tájra hangolás

A tájkarakter (egyedi tájjelleg) definiálása a tájépítészeti szakma aktuális kérdése, amely arra késztet minket, a szakma táji léptékekkel foglalkozó szakembereit (tájtörténet, tájrendezés, táji örökségvédelem és tájkép), hogy újra definiáljuk saját szakmánk alapvető médiumát, a tájat. Immáron nem csupán a geológiai alapokon nyugvó domborzati jelleg és a rárakódó tájhasználatok, valamint az infrastrukturális elemek szerkezetének komplexitásáról van szó, hanem az észlelt táj egyediségére, különlegességére való esztétikai rátapintásról is. Ugyanazzal a finom ráhangolódással kell leírni az egyes tájkarakterek személyiségét, amivel egy bútorszövet egyedi mintáját, vagy egy embertársunk alaptermészetét, habitusát.

Tájkarakter-mintázat, GoogleEarth grafikai gyakorlatok a GYIK-Műhelyben III. éves tájépítész hallgatóknak

Tájkarakter-mintázat, Google Earth grafikai gyakorlatok a GYIK-Műhelyben III. éves tájépítész-hallgatóknak

A cikk bevezetője történeti és kortárs képzőművészeti megközelítéssel indít, majd a táji mintázatokban való gondolkodás hazai és nemzetközi történetét mutatja be; a cikk második része egy esettanulmány, amelyben Kalotaszeg tájmintázatait mutatja be.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »