A budapesti Március 15. tér szabadtérépítészeti terve

Varga Dániel

A városi szabadterek megújítása, valamint az ezek közötti kapcsolatrendszer újragondolása a komplex város-rehabilitáció egyik kiemelten fontos és izgalmas feladata, annak érdekében, hogy egy adott városrész a történeti értékek megőrzésével a jelen kor emberének igényeihez és szükségleteihez igazodjon. A napjainkban zajló budapesti város-rehabilitáció egyik kiemelt helyszíne a pesti Belváros, ami jól tükröződik az utóbbi években a témában született tanulmánytervek, publikációk (melyek közül jónéhány a 4D korábbi számainak hasábjain jelent meg), illetve a területre kiírt pályázatok nagy számában.

Diplomatervem a belvárosi szabadtérrendszer egyik kiemelkedő elemének, a Március 15. térnek a szabadtérépítészeti újrafogalmazására vállalkozott. A tervezés során a történelem alakította szerkezettel, valamint a jelenlegi használati igénnyel kapcsolatban felvetődött kérdésekre egyaránt igyekeztem megfelelő szakmai választ adni. A tér geometriáját északon a Pesti Barnabás utca által meghatározott tengely, keleten a Váci utca vonala, délen a Duna utca által meghatározott tengely, nyugaton pedig a Pesti alsó rakpart határozza meg, s ez egyben a tervezési terület lehatárolása.

A Március 15. tér látványterve

A Március 15. tér látványterve

A Március 15. tér kialakulása és szerkezeti fejlődése

A tér igen jelentős szerepet játszott a belváros kialakulásában, egészen a XIX. századig annak központja volt. A mai Március 15. tér helyén a harmadik század végétől egy római erőd állt. Ennek romjai részben ma is megtekinthetőek a téren. Az erődöt a barbár betörések megakadályozására és a biztonságos árucsere lebonyolítására építették. A Duna jobb partja védelmi szempontból alkalmatlan volt erőd elhelyezésére, ezért a pesti oldal ármentes szigetén építették fel a castrumot. Ezt a területet az 1838-as árvíz után végrehajtott vízrendezésig a Nagykörút vonalában a Dunának egy keskeny ága ölelte körbe. Egy korabeli konstantinápolyi feljegyzés szerint az erődöt 294-ben Diocletianus
személyes ellenőrzése mellett építették fel. A castrum nem előzmény nélkül épült, 180 körül Commodus császár alatt a Diocletianusénál jóval nagyobb erőd helyezkedett el itt, amely nehezen védhetőnek és elavultnak bizonyult, ezért építhették át a III. század végén.

A pesti erőd alaprajza rombusz volt, belső mérete 86x84 méter, leginkább a Pannonián kívüli aldunai erődökkel fedezhetünk fel rokonságot, de sok vonásban rokon a szentendrei és a tétényi castrumokkal is. A sarkokon legyező alaprajzú saroktornyok, az oldalakon két-két patkó alaprajzú bástya helyezkedett el. A keleti oldalon a bástyák között kaput feltételeznek. A Duna felőli főkapun kívül több kisméretű kitörőkapu lehetett. A falakat kívülről árok, belülről fedett folyosó kísérte. Ezek a folyosók biztosították a védhetőséget. Az erődöt három oldalról kocsiút, a Duna felől pedig kikötő övezte. A tiszti épület és a barakkok védelmi szempontok miatt szorosan a falak mentén helyezkedtek el, a középső teret szabadon hagyva. A IV. században épülhetett az erőd délkeleti sarkába a sacellum, amely a tábor szentélyéül szolgált. Gerevich László szerint erre a Sol Jupiter tiszteletére épített szentélyre épült fel az a cella trichora, amelyet később beépítettek a Gellért püspök időleges nyughelyéül szolgáló protoromán templomba. Ezt a fejlődéstörténetet támasztja alá I. Constantinus 313. évi türelmi rendelete, amely szabad vallásgyakorlatot biztosított a keresztényeknek a birodalom területén.

A IV. században I. Valentinianus császár elrendelte a limes menti erődök felújítását. A pesti erőd állapota vélhetően ekkor még olyan jó volt, hogy nem szorult felújításra. A római helyőrséget az V. század elején vonták ki a területről. Az erőd felhagyása azonban nem járt annak azonnali pusztulásával. Anonymus XII. századi krónikája, a Gesta Hungarorum szerint a honfoglaló magyarok épségben találták az erődöt. A letelepedéskor a castrum Taksony vezér birtokába került. Taksony a várat, a hozzátartozó földekkel együtt átengedte Boku és Billa bulárföldi (volgai) izmaelita kereskedőknek és kíséretüknek. [...]

/A cikk teljes terjedelmében lapunk 13. számában olvasható./

Címkék: ,

Hozzászólások lezárva.