‘Eger’ címkével ellátott bejegyzések

Adalékok a történeti városközpontok témájához Eger példáján

23:49

Körmendy Imre

(Korábbi, 39. számunk tartalmából.)

Eger az első magyar város, ahol a városmegújítás nemcsak egyes épületeket érintett a ’60-as évek második felétől, hanem egész tömböket is: közös belső zöldfelületeket alakítottak ki, közösségi létesítményeket hoztak létre, új közterekkel gazdagították a Belvárost. Élen járt a város abban is, hogy a ’80-as évek elején olyan gyalogosövezetet alakított ki a központban, ami nem egy-egy utcát vagy teret tett gyalogoselsőbbségűvé, hanem utcák és terek egész hálózatát.

Az elmúlt években sorra került a korábbi elképzelések felülvizsgálata, s jelenleg zajlik a történelmi központ „funkcióbővítő fejlesztése”, rekonstrukciója. 2012 őszétől 25 fejlesztési elemből álló akció zajlik a megyeszékhelyen. A piac mellett parkolóház épült, megújult a Dobó tér és számos más közterület, a patak medrében kerékpárút készült. Középületek újultak meg: van, amelyiknek a homlokzata, van, aminek részleges felújítása történt meg.

Aktuális tehát, hogy foglalkozzunk mindennek a hátterével, magával a történeti városmaggal, a település középkori eredetű magjával. A történelmet nem ajánlatos átírni, de az emlékek értékelése időről időre újra szükségessé válik egyrészt az újabb kutatások tükrében, másrészt a szemléletünk változásában.

Történelmi értékeink felfedezésének és értékelésének is megvan a maga története. Az egyedi, különleges épületekre és épületegyüttesekre fordított figyelem fokozatosan a befoglaló „keretre” is kiterjedt, s az előző századfordulón az utcák-terek művészete felfedezése is megtörtént. Várostörténeti értékeink felfedezése, értékelése és megőrzése szempontjából is jelentős változást eredményezett a „Nagy Háború” elvesztése, mert az ország területének kétharmadával együtt határainkon kívülre kerültek a nagy múltú, a török uralmát el nem szenvedett városaink. A Fővárosi Statisztikai Hivatal által kiadott Városi Szemlében megjelent írásában a városrendezés és a közművesítés összefüggéseiről is szóló mű szerzője „siratja” a városi kultúrával rendelkező, elvesztett településein ket. Ez a tragédia ébresztette rá az értelmiséget, hogy jobban szemügyre vegye itthoni értékeinket. E folyamat a II. világháború pusztításait követően tovább folytatódott, s sok helyen a romok alól kerültek elő az elfeledett régi épületek, vagy a későbbi korokban átalakított épületek megannyi régebbi részlete. A háborús és egyéb veszteségek miatt a védett épületek megítélésében is változott a szemlélet: ami korábban nem tűnt pótolhatatlan értéknek, az azzá vált.

(tovább…)